Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén
Hetényben tótoknak csúfolták a kerekegyháziakat. Mert a falu annak idején tót község volt. Haragudtak érte. Nem mehetett be hetényi ember oda, vagy azok se gyühettek ide, mert akkor nagy baj volt... Kadafalván Pankotai Mihálytól hallottam a kerekegyházi csúfoló egy további változatát: Régen voltak itt országos kirakodó vásárok. Ott is fiatalok árultak, a sátorban iszogattak. Oszt a sátorban ivás közben elég volt annyit mondani a kerekegyháziaknak, hogy:- Kukália, sátor nélkül, nincsen a lány legény nélkül... Oszt erre aztán hatalmas verekedés tört ki. Még orvost is kellett hívni, úgy összeverekedtek. Hetényben úgy tartották, hogy Kerekegyházán van a világ vége, mert nem ment tovább ott a vonat sem. Nagyon haragudtak érte, ha ezt mondtuk nekik. A szikraiak ezt a tréfás rigmust költötték a kecskemétiek rovására: Kecskeméti lánynak lekváros a szája. Majd lenyalja a babája... Sajó, ne! A kadafalviakat csángóknak csúfolták Hetényben az 1920-30-as években. De ez a csúfoló hamar elmaradt. Ballószögön, Helvécián úgy csúfolták a köncsögpusztai lakókat, hogy Köncsög! Az Isten tülle mönts mög\ Szegénységük miatt tréfálkoztak így velük, a jakabszállásiakhoz hasonlóan: Régen azt mondták, hogy hopp - Jakab! Hopp - Köncsög! Lakik ott sok paraszt, de egynek sincs kenyere. Van ám nagy kutyája, a fene egye meg vele együtt! Szegények voltak, mert az homokpuszta volt, oszt arra mondták. A köncsögpusztaiakat azzal csúfolták Hetényben, hogy Köncsög - köcsög. A köcsögről csúfolták őket, mert ott a portákon köcsögök voltak a kerítésre akasztva. Fülöpszállás gúnyneve Kócpönöge volt. Agasegyházán úgy emlegették a falut, hogy Pönöge. Ezt azért mondták, mert a sarkantyút föltötte a legény a csizmára:- Pönög, komám, pönög? - kérdezték tőle. Oszt a falut elnevezték Pönögének. A kecskemétiek a hetényieket culándereknek nevezték. A kecskemétiek és a hetényiek nagyon-nagyon hosszú ideig ellentétben voltak egymással. A kocsmában, vagy ha valahol összejövetel volt, mindig mögverték egymást... - emlékezik vissza Répás János a régi időkre. Hetényegyházát Csongrád megyei kubikusok alapították, akiket 1902-ben telepítettek ide. Ezeket a bevándorlókat nevezték culándereknek azok a nagygazdák, akik már régebben Hetény vidékén laktak. A betelepülőket lenézték, mivel azok szegény kubikusok voltak, a nők pedig Miklóstelepre, Katonatelepre jártak a szőlőbe dolgozni. Az „őslakók" a culándereket gyütt-mönteknek nevezték, a culik mög nagyon haragudtak ezért. A culánderek az ótott cigányok elnevezéssel viszonozták a tréfát - így csúfolták a régi helyben lakókat, akik nem mentek vándorolni, kubikus munkára, hanem a szőlőt művelték. A környékbeli községeket megcélzó tréfák, népmesék mellett néha távolabbi vidék népét csúfoló történeteket is megőriz a népi emlékezet. 52
