Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén
- Ádám és Éva! Itt a Pamdicsomkertbc tik -vagytok az urak! Az állatokkal együtt voltak, nem félt se ember, se állat, egymástól nem féltek. Találtak egy gyönyörű szép csíkos dinnyét. Nézi Adám:- Nézd má, Éva, hogy milyen! Mi lehet ez? Nézegetik nagyon...- Hát, ez lótojás! A lovat má nagyjából ismerték.- Ki kék kelteni! Kis ló lesz-e belőle? Hát, hogy keltsék ki? Ülték külön, mint a galambok. Hol Ádám ülte a dinnyét, hol Éva ülte a dinnyét. Éva gondosabb volt! Mikor Adám ülte a dinnyét, akkor odament Éva, aztán megforgatta, nézegette:- Na, má nemsoká kikel!... Má mozog!... Mer Adámnak csak megmozdult.- Nézd, ha má kikelt! Ezen elcsodálkoztak, hogy tényleg, má mozog a lótojás. Egyszer tényleg összeroppant a dinnye. A bokorban meg egy kisnyúl feküdt. A roppanásra a kisnyúl felugrott. Szaladt..., ahogy csak bírt a kisnyúl.- Arra szalad a kisió! Arra szalad a kisió! Addig zavarta Adám meg Éva a kisnyulat, faltukba találtak egy órát.- No, ez má micsoda? Felvették, nézegették, forgatták. Hát, zsebóra volt!- Mi lehet ez? - tanakszanak.- Hát, egy fittyegős fittyfenc! Hát, ezt nem lehet tartani! Az órát kitették a tisztásra, oszt mind szétverték... Aztán nagyon sok időbe telt, míg az emberek kitalálták, hogy óra is legyen a világon. Adám meg Éva szétverte az első órát. Szegény Adám... E falucsúfoló mese korábbi variánsát Berényi Nagy Gyula gyűjtötte Félegyházán, 1935-ben: Hun vót, hun nem vét, hetedhét országon is túl, volt egy szegény ember. Annak a szegény embernek vót két kisfia. Az egyiket úgy hívták, hogy Izma, a másikat meg úgy, hogy Kozma. Izma meg Kozma nagyon szerettek lovacskázni. Egyre azon törték a fejüköt, hogyan szerezhetnének maguknak egy igazi lovat vág}/ leginkább egy csikót... Tanakszanak, tanakszanak... Hát, egyszer csak meglátnak egy linkai tököt a kertbe. Gondolnak egyet, kettő lesz belőle! Megfogják ketten a nagy tököt, oszt cipelik befele a házba. A kuckóba pipázgat az öregapjuk. A kisgyerek oszt mondja neki:- Öregapám! Üljön kend rá erre a nagy tökre, majd csak kikel belőle egy kiscsikó... Az öregapjuk nem akarta kedvüket szegni, hát csak rákuporodik a tökre, a gyerkőcök meg egyre várják, mikor lesz mán a tökbül kiscsikó. Várják, lesik. Telnek a napok... Egyszer csak elkezd a tök a meleg kuckóba romlani. Megérzi az édesanyjuk... Megsokallja... Megfogja a tököt, oszt viszi kifelé. Mén vele a kertbe. A két gyerek meg utána... Lesik... Kiér az anyjuk a kertbe, hát, csak meglódítja a tököt, oszt eldobja... A tök leesik a bokorba. Ahogy leesik a tök a bokorba, hát kiugrik alulla egy kisnyu- lacska, oszt szalad, mintha puskából lőtték volna ki... 49
