Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén
Bereznai Zsuzsanna Falucsúfoló mesék Kecskemét vidékén Ha ismered magad - az jó, de ha ismered a többieket is - az még jobb. (olasz közmondás) A nevetés az egyetemes emberi kultúra jelensége. A dán Kaj Birket-Smith, az etnológia tudományának egyik megalapítója szellemesen megjegyzi: Az etnográfiának, azaz az emberiséget leíró tudománynak az atyja az az első kőkori ember volt, aki a törzs többi tagjával együtt a tábortűz körül kuporgott, és társait azzal nevettette meg, hogy a szomszédos hordák nevetséges és képtelen szokásairól mesélt nekik. A különböző európai népek folklórjában gyakran találkozunk olyan tréfás népi elbeszélésekkel, melyekben a humor tárgya egy-egy ottani tájegység vagy idegen tájak népének ostobasága vagy ostobának tartott szokásai. A magyar népi kisepikában a tréfás mesék gyakori főszereplője a cigány, a tót, a tirpák, a német vagy a zsidó ember. A mesék egy része itt valóban hordozhat a humor célpontjában álló népre vonatkozó, etnikus sajátosságokból eredő komikumelemeket, nagy részük azonban országosan vagy nemzetközileg elterjedt vándortéma. A magyar néprajzi nagytájak lakói közül elsősorban a székely és a palóc ember alakja jelenik meg leggyakrabban a tréfás népi kisepikában. Nem véletlenül, hiszen a székelység és a hagyományosan palócnak tartott vidék népe a legutóbbi időkig megőrizte sajátos táji kultúráját, a polgárosodás itt éreztette hatását a legkésőbb. A székely ember elsősorban agyafúrtsága, tréfacsináló kedve miatt vált ismertté, a palóc pedig főleg ostobasága, tájékozatlansága, s csak kisebb részben okossága miatt lett a humor célpontja. Természetesen szép számmal vannak olyan települések is, amelyekről különösen sok tréfás népi elbeszélés ismeretes: a kecskeméti, a nagykőrösi, a szegedi, a félegyházi, a debreceni, a széki, a rimaszombati emberről több tucat tréfát, csúfolót meséltek. A falucsúfoló népi ráfogásokat a magyar szakirodalom rátótiádáknak nevezi egy sok csúfolójárói ismert Veszprém megyei faluról, Gyulafirátótról. A rátóti ember oktondiságán valóban az egész magyar nép nevetett. Ma már jóval kevesebb helyen tartja számon őket a néphagyomány. A magyar népmesekincsben igen jelentős arányban szerepelnek a falucsúfoló mesék, noha a gyűjtés sokáig elhanyagolta ezt a szerényebb esztétikai igénnyel bíró műfajt. A mesemondó alkalmak során a tréfás ráfogások, elbeszélések elmondására került sor a leggyakrabban. Ezeket a történeteket nem a hagyományos, gyere36
