Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Sümegi György: A kiskun Madonnák fölfedezése
Máriás szegényember Egy bankfalusi (félegyházi) fénykép alá Száraz Nagy Mátyás, a vén heptikás... O lengette szörnyen a sapkát láttunkra, sőt kúrálta, hogyhát így-úgy áldjon minket az Isten. Hálálkodott - a jó szóért-e? Hófehérlett, az úton frissen. Szegény szánandó... Nyűtten, sután Baktatott egy szekér után. Látható most egy fényképen (először, amióta él): fog egy ütött-vert fa-Máriát két csontos-görcsös kezében. Mintha kútból emelné föl kincse mögül tekintetét, - két eb-szeme úgy bámul onnan, tömlöc-ajtót mint akire nyit néhány századnyi vaksötét: szőrös, elkínzott arcával, áll tépett-csüggedt bajszával. Szobrát mégis tartja hősen... Tudván tudja: ilyen fontos soha eddig nem volt ő sem. Ezüstözött Máriája szuvas már, idő-, por-, füst-fogta, - múlhatott kétszáz esztendeje, hogy „valami paraszt”faragta. Vele szegény Száraz Nagy Mátyás most egy képről messzire néz; együgyű arcán üdvözül minden halál és szenvedés. A kisded, olcsó ereklyét úgy húzza ősi rongyához: mintha vér kötné a fához.5 Csanádi Imre nemcsak hogy egy korabeli fényképről ír, hanem a módszer maga a korszaknak a társadalmi mélységekbe bevilágító, a Tiborcok panaszát szociofotókon megrögzítő eljárásához, a szociográfiához, a szociofotóhoz hasonlatos. Távolról, bizonyos rálátásból közelítve láttatja legelőször a szekér után baktató vén heptikást, aki Áldjon Istent kö31
