Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kozma Huba - Závada Pál: Iparosok és kereskedők Kiskunmajsa múltjában
- Mi volt az iparosok álma?- Hogy a maguk gazdái legyenek. Hogy annyi anyagjuk legyen legalább, hogy ha bejön a vevő, meg tudja azt mutatni, hogy ebből a fából készül a szekrény. Ez a fa legyen az!, mutathasson a vevő a jó szárazfára. Cipésznek, hogy ebből a bőrből, szabónak, hogy ebből a szövetből. Hogy két-három vég szövete legyen. A Nyerges szabó kezdett itt ilyen akciót, egy félegyházi zsidó adta neki bizományba az árut, nála volt raktározva, és nem a kereskedő adott hitelt az ismeretlennek, hanem például az én ruhám is részletre készült tizennyolc éves koromban. Elmentünk a Nyerges bácsihoz, kiválasztottuk az anyagot, fekete csíkosat, és részletre megvettük. Egy kisebb összeget lefizettünk, a többit meg részletre hagytuk. És volt neki legalább tíz ilyen vevője, mindig nagy volt nála a forgalom, és ő garanciát vállalt arra, hogy mivel ismerősnek csinálta, meg lesz a pénz. A félegyházi Strasszernek nem kellett a pénzre vigyázni, neki csak a Nyergesre kellett. Ez volt az iparos álma. Eladtuk mi is az első szőlőt és gyümölcsöt, ami azon a kis kétszáz négyszögölön termett, bevittük a Fischoff Imrének, ő adott érte párszáz pengőt, elmentünk vásárolni, készpénzért másként lehetett vásárolni, akkor ugye alku volt még, már azon megkereste az apám a kereskedőnél a vásárlásnál az övét, mert készpénzzel fizetett. Gondolkodott a kereskedő is, és odaadta az árut, nehogy a másikhoz menjen. így már a sajátunkat vittük a vásárra. A kocsisnak legyen kocsija, az asztalosnak bútora, a talicskásnak talicskája, amit meg tud mutatni. A szabónak egy kis szövete, mert ha úgy vitték oda a szövetet, abból ha megspórolt, az is kevés volt. De ha négy vég anyagból öt ruhát kiszabott, abból már tudott spórolni. Abból már egy méter megmaradt. Vagy ha nekem kiadta ziccerre a Beck az anyagot, alásimföltem, ő kirajzolta ceruzával, én alásimföltem, és húszon megspóroltam egy párat. Észre is vette, nem is adott többet. Pedig nem csináltam én azzal rosszat, úgyis lefaragtam volna azt a bért. Aki raktárra dolgozott, annál ez volt, hogy ne legyen kiszolgáltatva. Drágábban is adták neki az anyagot, meg le is volt neki kötelezve, ha például ziccre dolgozott.- Mi lett, mi lehetett az inasgyerekből?- Taníttatni szerette volna mindenki a gyerekét. Mert a fixes volt akkor az isten. Én például elmentem volna papnak szívesen. Jó tanuló voltam, azt javasolták, más nem taníttatott ingyen, elmentem a Varga Miskához (apátplébános) kétszer is apámmal, de engem már nem taníttatott, mert addigra már becsapták... Négyet-ötöt kitaníttatott az öreg Varga abban a reményben, hogy papok lesznek, amikor már mi mentünk. Meg az apám flekkes is volt, szabadszájú. Meg is mondta, hogy nem szereti a papokat. Nem káromkodott ő, legföljebb azt hallottam tőle, hogy: Ha van Isten, ezt nem tűri el! - de nem volt káromkodós. Sok igazságtalanság érte apámat. Az apósa lenézte, megátkozta, hogy: Száradjon rád a hús! Kilakoltatták, az emeletes-Patyi becsapta, hogy: Hegyes úr így, Hegyes úr úgy - aztán jött a defláció. O tudta már előre, hogy árzuhanás lesz, és elúszott mindenünk.- Vállalkozói réteg nem volt Majsán?- Egy bérlő volt, a Beneth Gusztáv, az emeletes-Patyi saját tőkével dolgozott meg bankkölcsönnel. O nagykereskedő volt, mézzel meg cukorral kereskedett, a Felföldi Berci kisebben, de ő is olyan vállalkozó-forma volt. A zsidó felvásárlók se saját tőkével dolgoztak, például a Fischoff. Inkább kofák voltak. A halasi Schneidernek dolgoztak. Szinte alkalmazottak voltak. A Neumannék kivándoroltak a háború után. A Molnár doktorék nem jöttek vissza. A Seilerék sem, pedig nagyon rendes emberek voltak. Ok gabonakereskedéssel foglalkoztak. A Sugárné hazajött, ő tollas volt abban a házban, ahol az ügyvédi munkaközösség van. A Fleischeréknél a gyerekek megmaradtak, csak a szülők haltak meg. A Beck Andoréknál mindenki meghalt.- Ok zömmel kereskedők voltak.- Egy volt csak iparos, a Neumann. Általában jó kereskedők voltak. Sokan megszedték aztán a cserekereskedelem idején magukat az elveszett zsidók vagyonából. A pestiek életüket és vérüket adták egy darab kenyérért akkor... 21
