Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Kiss Benedek: Milyen idő!; Verset írva; Öszvér-idő; Distingvált; Sóhaj; Penge; Költő sírverse; Keserédes; Elmúlás; Csin-csin (versek)
Kiss Benedek Milyen idő! Hánytorognak a vadvizek. Lábujjhegyre állnak benne a nyárfák, szarkafészkeiket az égnek felajánlják. De kinek háza dől, malacát viszi az ár, hogy' szóljon istenéhez? Fekszik a gabona, a jég kaszál, kígyótestéből ez a nyár méreggyöngyöket verejtékez! Verset írva Mint ha fecske gyúrmázgatja fészkét: száj-meleg sár-szókból lesz a vers. Lélek-dágvány hajlik kétrét, négyrét - szóra szó-sár nyálazódik, nyers. S mi önmagában is tökéletes: egymást fogva maga a csoda lesz. Tégla, és habarcs, mi összetartja. Fészek lesz, madárnak lakható, így rétegeződik szóra szó, verset írva - sártégla a falba. A lélek osztatlan láp, felül hínár s tündérrózsa - lent sötét iszap. Megbolygatva kénbuborék és sár bugyborog föl, az aljból kicsap. De tündöklik fönt, nyit a tündérrózsa, s hogy szellem, tündér - maga se tud róla. Mérgek, csigák, kagylók kavarognak,
