Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Szekér Endre: Határ Győző varázslatos hajszálhídjai (A költő nyolcvanötödik születésnapjára)

Szekér Endre

Határ Győző varázsos hajszálhídjai

(A költő nyolcvanötödik születésnapjára)

„a leégő tüzet ha felpiszkálom éjjel vagy a passziánszot vetem néha úgy-de-úgy elmélázom házon hazán-családon-nemzeten”

(Határ Győző: Kandallónál)

K életkor csaknem elszakíthatatlanul összekapcsolódik, ezer jó és rossz hatással befolyásolja, visszafogja, elnyomja, segíti, kiemeli, elhallgatja, tönkreteszi az akkor élő embert, költőt. A XX. század nemcsak végzetes világháborúkkal, népirtásokkal stb. tette magát emlékezetessé, hanem az egyes ember, a költő rettenetes kiszolgáltatottságával is. Határ Győző is ebben a szörnyű XX. század éveiben élt és él, amikor Mandelstam büntetőtáborban, a Gulagban vesztette életét 1938-ban, az akkori Szovjetunióban. Az orosz Paszternaknak, a Zsivago doktor világhírű írójának a Nobel-díjat kellett visszautasítania a diktatórikus hatalom követelésére. Az orosz Szolzsenyicin is a büntetőtáborban, a Gulagon szenvedett, s az Ivan Gyenyiszovics egy napja után megírta a híres Gulag-könyvét, Nobel-díjat szerezve. Ebben a században költőket végeztek ki, írókat ítéltek halálra, Jobb esetben” börtönöztek be. Sorolhatnánk a sajnos jellegzetes kelet-európai írósorsot - magyar nevekkel: Lengyel József Gulag-éveivel, Déry Tibor, Kunszabó Ferenc, Buda Ferenc és mások börtön- büntetéseivel az 1956-os októberi forradalomban való részvételért. Micsoda kor volt ez! Illyés Gyula fogalmazta meg legtökéletesebben az Egy mondat a zsarnokságról című versében, mely 1950-ben készült, s az Irodalmi Újságban 1956. november 2-án jelent meg. („Hol zsarnokság van, / ott zsarnokság van, / nemcsak a puskacsőben, / nemcsak a börtönökben...”)

Határ Győző is ennek a félelmetes századnak a gyermeke, ő részt vett az 1944-es sátoraljaújhelyi börtönlázadásban. Azért került oda, mert a Csodák országa, Hátsó Eurázia című eredeti stílusú regényét elkobozták, őt pedig a nyilasok börtönébe vetették. A Hegyi Bélával készített interjúban, mely a Távolsági beszélgetések című kötetben jelent meg, érdekesen idézi fel Határ Győző 1944 drámáját, szinte „flash- back”-kel, vizuálisan láttatva, mintha egy különös forgatókönyv szerint „post mortem”-ként, tetemrehívásként, halottakként lebegve jelennének meg a fegyház felett, amikor már az „ő lázadásuk” emléktáblájának betűit is elkoptatta, elmosta az idő. Hosszan emlékezik a költő rabtársára, Gájer Imre nagyszerű néptribuni alakjára, aki a spanyol polgárháborúban harcolt, s akivel szemben Rajk László kisebbségben maradt. Ezért is utal arra, hogy „örök szerencséjére” később másodszor is börtönzsákra került, bár kihallgatták őt is a Rajk-perben, de talán így, bent, rabként „könnyebben” alakult a sorsa, mintha kintről, szabad emberként behozva hallgatták volna ki. Érdekes dokumentumot idéz, volt sátoraljaújhelyi börtönparancsnoka, Lindenberg Lajos levelét 1945-ből, melyben az „elítéltekkel szembeni” emberséges magatartásának igazolását kérte a költőtől, mérnök úrtól, Határ Győzőtől. Vas István életregényében mint elegáns jól öltözött fiúra, építészre, az író Határ Győzőre emlékszik, aki a háború után jeles avantgárd író lett. Szürrealistának tartják, „le24