Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Buda Ferenc: Rendteremtés (Jegyzetlapjaimból)
lenzéki párt kíméletlen propagandája. Akárcsak öt éve, amidőn az akkori kormányzópárt úgyszintén az ellenséges propagandával magyarázta máig sem kihevert kudarcát. Kedves, energikus és tanult fiatalok! Áttetsző kifogások s a másokra mutogatás helyett nem volna-é célirányosabb őszinte önvizsgálatot tartván a magunk házatáján keresni a bajok forrását? Gyermekkoromban én még ezt tanultam: okos ember a más kárán okul. Persze, hogy nem mindig sikerül. De hogy a magunk kárán se okuljunk!... * A pápa romániai látogatása alkalmából ismét szóba kerültek az erdélyi és a moldvai katolikus magyarság sérelmei. (Ez utóbbiaké - évszázadosak.) II. János Pál ezúttal sem tartotta fontosnak, hogy ügyükkel érdemben foglalkozzék, Erdély és Moldva földjére nem tette be a lábát. A Vatikán nagypolitikai, egyházstratégiai szempontjai most is - mint mindig - elébe kerültek az egyszerű hívek lelki gondozásának. * Szentszékrekedés. * Az ember nem élhet szüntelenül behunyt szemmel, bedugott füllel, csak a virágokra, madarakra, csillagokra, a szelek s a vizek örök áramlására figyelve, így aztán - ha akarja, ha nem - óhatatlanul beszennyeződik a látása, hallása a napi politika eseményei által. Belső tisztálkodásra maradnak újra meg újra a fönnebb elősoroltak, továbbá egy kisgyermek, a jó zene - effélék. Olykor egy jó vagy rossz hír. Engem most egy igen szomorú hír terelt vissza a napi esetlegességektől az örök dolgok felé: Meghalt Kalmár Sándor. Az általam valaha is ismert legkülönb emberek közé tartozott, szellemét s jellemét tekintve egyaránt. Van okom bánkódni, hogy annyi értelmetlen dologra elfecsérelt időmnek legalább egy kicsi részét nem az 0 társaságában töltöttem. Ez most már helyrehozhatatlan. Lehajtott fejjel nézek utána. Tiszakécske, 1999. május 51
