Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám - Valastyán Tamás: Kőoperáció (versciklus)

Inog. Egy hegyre felmenet megbontja az évezredes szokást.

Nem átjárót keres, se nem utat fölfelé. Egyszerűen szikéket dobál szanaszét.

És vár egy iszonyatos beavatkozást.

Inog. Iszonyatos ? Inkább segítő metszések, enyhítő vágások mániákus sor ozata. Vagy egy tévedt mozdulat céltérése. Korrekció ad infinitum. Korrekció ad inf. Kor

A húsklopfoló

robajára lett figyelmes.

És hogy tömegek gyűlnek a völgyben.

Az áztatógödrök mellett halmozódtak az adagok. Hiszen először be kell áztatni a hatalmas szerveket.

Egy nagy nyúlványt az északi oldalról, melyet oly régóta figyel egy szem.

Egy púpot - valahonnan középtájról, valójában meghatározhatatlan helyről.

Ezt is régóta figyeli ugyanaz a szem.

És hát a fokozott megpróbáltatásokat is a gödrökbe kellene dobálni.

Ázzanak ki belőlük a fájdalmak és színezzék be az áztatógödrök vizeit.

Hogy aztán lehessen mivel locsolni a hegyeket,

öntözni a völgyeket, fürdetni a füveket.

Lehessen mibe mártani egy elnehezült testet.

A többi elhasznált áztatólevet úgyis lecsapolják, vagy bennük mossák a hatalmas húsklopfoló élét. Mígnem szolid rettegés lesz úrrá a völgyben.

És már egész hegyeket akarnak beáztatni, völgyeket használni áztatógödörnek, hogy az összes hatalmas, vágásra szánt szerv egyszerre merülhessen alá.

Még véletlen se legyen kivétel.