Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Bogdán László: Csáth Géza hajnalai (versciklus)
Levágott fejem komornyik tálcán hordozza körbe! Fejemre várok. Hölgyek és urak. Pletyka és ármány. Körülfognak az ördögi párok. Nem futhatok el. Hova mehetnék ? Szert újabb fejre hogyan tehetnék ? „Csáth Géza orvos és beszélyíró!” - összenevetnek a hátam mögött. Zúg a fülem. Menny vagy vonat dörög? „Túladagolás!” - mondja egy bíró. XXIV. Egy morfinista nem vágyik a kéjre, ha így megy tovább, egymást tönkretesszük. Sétálhatnánk az őszi fasorban, úszkálhatnánk is, sakkozhatnánk együtt. Pihenjen Erosz! És pihenj te is. Holnap is nap van. Ezt az éjszakát aludjuk végre, egymást átölelve, akár testvérkék, álmodozva át. ” „Csak ha belém jössz és ott is maradsz!” hajol föléje Olga, nyalogatva a törpe Vidort. „Nőj meg! - noszogatja - Ez az törpécském. így. Szépen haladsz! És vidoran ül az óriás Vidorba. „Aludhatunk is. Ütött az óra!... ” XXV. „Meguntál, valid be! Más lányokra vágyói. Ne simlizz. Ne csalj. Én megértelek!” Aliit be Olga egy vörös nimfával, levetkőznek, Csáth mellé fekszenek. „Szép neve van. Úgy hívják: Fruzsinka!” hajol királya fölé szódén Olga. Csáth a vendéglány combja közt matat, csókolja egyre, Fruzsinka sikongva húzza magára. Máris szállanák. Novellahősök kísérik. Aradat. Olga tükörbe mered irigyen. Ősz múlik, tél jön, egyszerre csak nyár van, Fruzsinka és Csáth a ragyogásban, virágot szednek ájult réteken. 35
