Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Toldi Éva: Egy zeneszerző versei
Egy zeneszerző versei Verebes Ernő: Griff Újvidéken, a Forum Könyvkiadó gondozásában, az elsőköteteseket indító Gemma Könyvek sorozat legújabb köteteként jelent meg Verebes Ernő Griff című versgyűjteménye. Elsőkötetesnek lenni sajátos helyzet. Bori Imre A jugoszláviai magyar irodalom történetében azt írja erről a sorozatról, hogy ezeket a köteteket nem lehet minősíteni, hanem csak visszaminősíteni. Vagyis a sorozatban publikálókat az minősíti, hogy később alkottak-e valamit, és hogy mit. Ez a megállapítás abból a felismerésből indul ki, hogy az igazi próbatétel a második kötet, hogy képes-e valaki eljutni addig, hogy megírja, megjelentesse a második kötetét. Pedig az első kötetig eljutni sem könnyű. Nem akarok alkotás-lélektani fejtegetésekbe bocsátkozni, de annyit megjegyeznék, ahhoz is nagy bátorság kell, hogy valaki meg akarja magát mutatni, hogy elhatározza, márpedig ő ezután költő lesz. Ezt a nem könnyű lépést mindenkinek meg kell tennie, és egyre inkább az a meggyőződésem, hogy egyedül kell megtennie, ha elegendő bátorságot gyűjtött ahhoz, hogy benyújtsa a kötetét a kiadóhoz. A kötetek minősítéséről szóló okfejtésben pedig annyi igazság mindenképpen van, hogy ekkor még a szándék a döntő fontosságú, különösen a Vajdaságban, egy kisebbségi irodalomban, ahol az „utánpótlás” az irodalom fennmaradásának, folytonosságának előfeltétele, ezért a fiatalok affirmálásának nagy jelentősége van. Gondoljunk csak arra, hogy még nemrégiben is fiatal íróknak Magyarországon a negyvenéveseket tartották, míg nálunk huszonévesen illett első kötettel kirukkolni. Ha visszagondolok a kiadóban eltöltött tizenöt évemre, talán egy-két szándékról tudok, amely nem valósult meg. Ha végignézünk a sorozatban publikálok harmincöt kötetből álló listáján, azt látjuk, hogy a sorozatnak van létjogosultsága, az elsőköteteseknek több mint a háromnegyed részéből író-költő lett. Ez impozáns teljesítmény. Hadd emlékeztessek néhány ismertebb névre, akik ebben a sorozatban publikáltak: Szombathy Bálint, Sziveri János, Szügyi Zoltán, Fenyvesi Ottó, Hódi Sándor, Thomka Beáta, Sebők Zoltán... A sorozat köteteit én a tizennyolcadiktól kezdve szerkesztem. Akkortájt fogalmazódott meg bennem az a gondolat is, hogy a Gemmának nemcsak fiatal költőket, írókat, tanulmányírókat kell bemutatnia, hanem fiatal grafikusokat is. Olyanokat, akiket még nem ismernek szélesebb körben, különösen pedig kötettervet vagy illusztrációkat készítettek. Megint csak a teljesség igénye nélkül sorolom fel azokat, akiknek az első köteteit én segítettem a világra, és akik Magyarországon is több-kevesebb rendszerességgel publikálnak: a prózaírók közül Apró István, Majoros Sándor, Lovas Ildikó, a költők közül Beszédes István, Bozsik Péter, Papp p Tibor, Szabó Palócz Attila. Persze, nem mindenkiből lett költő. Van köztük olyan, aki nem tudta önmagát az adott műfajban elképzelni (zárójelben mondom el, hogy az én versírói „pályafutásom” ott ért véget, amikor Sziveri János a maga kedvesen affirmáló módszerével megjelentette őket az Új Symposionban, annyira elszégyelltem magam, annyira nem éreztem a sajátomnak ezt az önkifejezési formát, hogy nemhogy nem publikáltam, soha többet nem is írtam egyet sem), vannak olyanok, akiket a kritika kifejezett ellenszenvvel fogadott, azért hallgattak el, míg másokat a kritika agyondicsért, és nyilván az önmagukkal szemben támasztott kritériumok voltak túlzottak. Az első kötet mindenképp kötelez, s gyakran az olvasóval és a kritikával való első szembesülés dönti el az íróember további sorsát. Verebes Ernő kötetének a megjelenése után eltelt egy hónapban, tehát igen rövid idő alatt nagy visszhangja lett. Szokatlanul nagy, rendkívüli módon, egybehangzóan jó. Annál szokatlanabb a dolog, mert felénk már az év eleje felé sem az önfeledtség hangjai hallatszottak a sajtóban, depressziósak voltunk, tele szorongással, ami meg a szakmát illeti, a beteges sértettség szólamai ugyancsak nagy teret kaptak a közélet felső régióiban, a mások mindenáron való csúsztatással, rágalmazással tűzdelt lejáratása volt a sikk. Azóta egyre erősebben íródik a génjeikbe a rettegés. Úgyhogy igazán örülhetünk neki, hogy egyvalamiben konszenzus van: Verebes Ernő kötetét sok helyen méltatták egybehangzóan dicsérően. Verebes Ernő több műfajban alkot, elsősorban zeneszerző, a szarajevói zeneakadémia zeneszerzés szakán szerzett egyetemi oklevelet, majd tanulmányait a Liszt Ferenc 95
