Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Sümegi György: Festőnők a kecskeméti művésztelepen
Sümegi György Festőnők a kecskeméti művésztelepen Vujovich Irma emlékére A A. JLz előző századforduló magyarországi művésztelepei (Nagybánya, Szolnok, Gödöllő) sorában az utoljára létrejött sereghajtó művésztelep a kecskeméti. A későnjöttség, a megkésettség természetes módon válik e művésztelep lényegi elemévé, története jellemzőjévé. Kecskemét város belső gazdasági és kulturális fejlődése (területileg és népességét tekintve a harmadik város 1913-ban) szerencsésen találkozott a neósok nagybányai elszakadási kísérletével, szecessziójával. A nagybányai stílustól éppen a Párizst közvetítő neósok hatására elforduló s dekoratív-későszecessziós irányba tájékozódó Iványi Grünwald Béla fogalmazta meg a kecskeméti művésztelep programját 1909 nyarán. Ez a nagybányai és a gödöllői praxis tanulságait is ötvözi, s egy sajátosan későszecessziós gesammkunstwerket, összművészeti művésztelepet tételez. Együtt beszél a „művészetek s a művészi ipar” új hajlékkereséséről. „A művésztelep részei: 1. Tisztán képzőművészeti rész, Iványi Grünwald Béla vezetésével, ez a Nagybányáról kiváltak s a hozzájuk csatlakozottak „művészi szabadiskolája” lesz. Ennek két része: a haladottabbak, művészetükben előrébb járók munkája, s növendékek, főiskolások nyári, szezonális tanítása, korrektúrája. (Ez utóbbiak teszik lehetővé Kecskeméten ugyanúgy, mint Szolnokon s Nagybányán a vágyott állami szubvenciót.) A képzőművészeti részhez „szoros összeköttetésben álló dekoratív művészeteket művelő rész” csatlakozik. A terv szerint: „Ez a rész 3 szakot ölelne fel: a művész textilt: különösen szőnyeg, gobelin, a díszgyapjú szövés; a keramikát s a grafikai műhelyt melyben esetleg a művészi könyvkötés is benne foglaltatnék. A textil-műhely magába foglalná a gyapjúból előállítható szőnyeg, gobelin és szövés teljesen művészi s mégis kereskedelembe hozható produktumait. Mindig szem előtt tartatna az abszolút érett technika, a művésziesség s a magyarosság, így erős kereskedelmi sikerre is számíthatunk. Felhozhatjuk itt a gödöllői Kriesch Aladár műhelyét, mely sok nagy sikert aratott, úgy anyagi mint művészi tekintetben.” A képző- és gazdag iparművészeti részhez még egy harmadik, a korszak vezető kecskeméti műfaja, az építészet is csatlakozott. Lechner Ödön, Pártos Gyula, Komor Marcell, Jakab Dezső, Márkus Géza, Jánszky Béla, Szivessy Tibor és Mende Valér terveztek a városba építészettörténeti jelentékenységű épületeket. Jánszky és Szivessy az épületeik külső, díszítőszobrászati és homlokzati megoldásait, valamint enteriőrjét a művésztelepi művészek (Falus Elek, Herman Lipót) részvételével tervezték és kivitelezték. A művésztelep-alapítás miatt a városnak, és legnagyobb polgármesterének, Kada Eleknek hálás Nemes Marcell műgyűjtő 79 képből álló képkollekcióját adományozta Kecskemétre, a Kecskeméti Képtár megalapítására 1911-ben. A művésztelepi művészeket 1910-ben, a művésztelepi épületek megépülése előtt foglalkoztató katolikus egyháznak Nemes külön, hálából adományozott egy Keresztelés című Domenico Tintoretto képet. A nagyravágyó-megkésett, ugyanakkor mégiscsak átgondolt s kiérlelt tervekből valójában csak bizonyos részek, jellemző fragmentumok valósulhattak meg. A műKilencvenéves a Kecskeméti Művésztelep 85
