Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Nagy Gábor: Baka István hosszúversei

zőbb hangutánzó-hangfestő szavak sorjázása: zuhog, összeszikrázik, reccsen, kon- gás, sivalkodva, morran, dörög, sercegve, dong, reng, ropja, dübörög.

A látomás Széchenyi korának történelmi szituációjára is utal: „Haynau- és Bach- pofájú rémek”. A pusztulás egyetemességét, az apokaliptikus pusztulás-özön megál- líthatatlanságát sugallják azok a képek, amelyeknél a metaforikus szerkezet viszo- nyítója Isten vagy a Sátán (akik Bakánál ritkán válnak szét egyértelműen): „a vetések lángtalppal taposva / sercegve ég az Isten-borosta”, „hadonásznak ördögmancsok ágak”, „angyallal az ördög ropja ropja”. S e nemzeti és egyetemes pusztulás - mint a zárlat kiemelése is jelzi, végleges pusztulás: „LUCSOK S PERNYE MARAD A VILÁGBÓL” - egyként hull vissza kínzó önvádként, marcangoló bűntudatként az egyénre, a legnagyobb magyarra, Széchenyi Istvánra; a „te tetted” keserű önvádja Arany János Walesi bárdokjának keserű vádjait is idézi:

függöny lebben ablakom kitárul s bandái a felbőszült dögöknek rozzant karszékem körül pörögnek orromat fricskázzák és röhögnek s óbégatnak te tetted te tetted te aki e népet fölemelted tenkezeddel sírba is lökted

Mind a Háborús téli éjszakát, mind a Döblinget az összefoglalás igénye hívta életre. Hogy mindkét esetben a hosszúvers felé fordult a költő, azt mutatja, hogy e forma különösen alkalmas a költői szintézis teremtésére. „Az inspiráció, az élmény mélysége és rétegzettsége, sokrétűsége teremtette meg a látomásos-metaforikus dalokkal genetikus rokonságot mutató hosszú-énekeket”20 (kiemelés tőlem - N. G.) - mondta Görömbei András Nagy László hosszú-énekeiről, s ez érvényes Baka két hosszúversére is. A különböző szerepek kipróbálása, a történelemre - s ezen belül a múlt századi történelem és századunk kapcsolatára - összpontosított figyelem, az összetett motívumrendszer fokozatos felépítése készítették elő e műformát, amely lehetőséget adott az élmény epikus és drámai aspektusainak, sorsfordító stációinak megformálására is. A hangnemek váltogatására is kiválóan alkalmas e szerkezet: mindkét versben tragikum és groteszk, pátosz és irónia váltakozása képez összetett struktúrát.

A szándék tökéletesebb, plasztikusabb megvalósulását mutatja a Döbling. Tételei szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, nagyobb összefogottság, erősebb koncentráció hozta létre szerkezetét. Ugyanakkor keserűbb, ítéletében végletesebb, mint azt a zárlat - az aradi vértanúkra is utaló motívummal - is érzékelteti: „hunyj ki jeltelen / amíg a virradat vörös csuklyás bakó / az égi vérpad grádicsára lép”.

Bár Vörösmarty vagy különösen Nagy László inspirációja nyilvánvaló, Baka a műfaj egy önálló változatát hozta létre. Történelmi referenciáival Juhász Ferenc és Nagy László hosszúverseivel, zenei kompozíciójuk révén - különösen a Döblingre gondolván - Weöres Sándor néhány hosszúversével (pl. Harmadik szimfónia) rokonítható e forma, amelyet a Bakára itt is jellemző következetesen egységes metaforaszerkezet, a Nagy László-i extenzitással szakító intenzív, egyetlen mag köré tömörülő struktúra tesz egyénivé.21

Bár a hosszúvershez nem tér vissza a későbbiekben, belőle eredeztethető a Farkasok órája versszerkezete, s a Baka kései költészetét meghatározó, két-három versből álló kisciklusok is a hosszúvers ihletéből származtathatók.

83