Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Buda Ferenc: Rendteremtés (Jegyzetlapjaimból)
„Az a politikus, aki az anyagi és szellemi kultúra fejlesztésétől, a nagy néptömeg érdekeinek, a humanitárius intézményeknek bőkezű ápolásától vonja el az anyagi eszközöket, az hasonlít a gazdához, aki a vetőmagon akar megtakarításokat eszközölni. (...) Az emberek egészségügyét hagyjuk-e mostani nyomorult állapotában? Minden kormányzati bölcsesség főczélja a lakosság lehető legnagyobb tömegénél az anyagi és szellemi haladás előmozdítása. Ha a legszámosabb népréteg jobban táplálkozhatik, jobb lakásban lakhatik, szellemileg is a hagyományos elmaradottságból emberhez méltóbb állapotra emelkedhetik, ha mindenki kereshet és fogyaszthat: ez teremti az állami bevételekben a tömeges, sok milliónyi többleteket! Csakis ez.” „(...) A kevesek érdekeinek dédelgetése a sokak rovására, a szédelgők, üzérkedők, herék és szinekúra-hajhászók megtörése, sőt pártfogása, a nepotizmus és protekczionizmus az, ami koldussá teszi a népet s vele együtt bukás felé viszi az államot. Bölcs és messzelátó politika nem lehet zsugori, nyárspolgárias, szűkkeblű, lelketlen és érzéketlen. Nagygyá, erőssé, gazdaggá csak fenkölt gondolkozású, okosan számító, de e mellett emberséges és a valódi egyetemes nemzeti czélok előmozdításában bőkezű politika teheti az országot. Ha azt akarjuk, hogy az ország a defíczitekbe vissza ne sülyedjen, ne a viczinalistákat s más e fajta exisztenciákat hizlaljuk, hanem tegyünk sokat, amennyit csak lehet, a népért. A herék mindig hálátlanok. A nép a maga egyetemességében, mint legnagyobb, leghatalmasabb elem, mindig busásan fizeti meg az államnak, amit okosan jólléte előmozdítására fordított. (...). Ez a tiszta, egyszerű igazság, melyet minden nép és kor története igazol.” „Egyről legyünk meggyőződve: amit megzsugorgatunk azzal, hogy elvonjuk a kellő eszközöket a nemzet érdekeinek ápolásától, az nem marad meg: azt el fogja nyelni a militarizmus, mely nagy erővel tör arra, hogy lefoglaljon magának minden mutatkozó felesleget. Egy mód van e törekvés korlátozására, ha előzetesen lefoglaljuk az eszközöknek minél nagyobb részét a nemzet saját czéljai számára. ” „A lelki szegénységnek bizonyítványát állítja ki magáról az a pénzügyi politika, mely 1-2 forintos adók hajszolásában s a hónapos ágyak bérlőinek zaklatásában keresi a mentőeszközöket. Lehetne még sokat beszélni az adóreformról, a tervezett személyes jövedelmi adó túlmagas adókulcsáról, a 300 forintos létminimum nevetségesen kicsi voltáról (Angliában 150 font st. = 1800 forint a létminimum). De nem akarjuk túl hosszúra nyújtani e fejtegetést. Csak arra akarunk ráutalni, hogy az egyenes adókban a jövedelmek szaporításának egyik eszközét keresni lehetne, de nem szabad. Az adócsavar hatásosan képes működni, de ilyen működtetése bűn a nemzet életérdekei ellen.” Szükséges-e kommentár a fönnebb leírtak mellé? Aligha. Ennyi azonban mégis: az államforma s a társadalmi rendszer többszöri megváltozása, az azóta eltelt időszak gyökeres geopolitikai fordulatai, a tudományos-technikai fejlődés szemkápráztató fejlődése ellenére mai gondjaink, megtervezett gazdaságpolitikai baklövéseink kísértetiesen hasonlítanak a csaknem száz évvel ezelőttiekre. Mi mindent hurcolunk magunkkal, mióta - és meddig?... * Nagyhét szerdáján valahol Kecskeméten kilopták a táskámból a tárcámat. Benne az útlevelemet, bankkártyámat, a nyugdíjas utazási szelvényemet, apró 35
