Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Szántó R. Tibor: A tudás körül
Szántó R. Tibor A tudás körül „Tudni, hogyan” Jlo know how magyarul annyit tesz: „tudni, hogyan”. Egyes gyártási módszereket, különféle eljárásokat jelölnek e kifejezéssel, melyek nem maguktól értetődően egyszerűek, hanem bonyolultabbak, speciálisak. Nem széles körben ismertek, nem találja ki, s nem alkalmazza őket bárki, csak úgy, „magától”. Kenyeret kenni vajjal, margarinnal, (uram bocsá, zsírral...), ezt bárki meg tudja csinálni, ez nem know how. Általában véve még a kenyérsütés sem az. Régen, ugye, minden házban sütöttek kenyeret, nem volt ez olyan nagy kunszt. Hanem a kenyérsütésnek is lehetnek olyan módozatai, melyek eltérnek a szokásos eljárástól. Valahol, valamit másképp csinál a pék, mint társad. Tesz valamit a tésztába, amit mások nem, vagy, fene tudja, másként dagaszt-keleszt, másként használja a sütőt, netán másfélét is használ. Ettől lehet az ő kenyere sajátos, más pékekétől különböző, s ekkor mondhatja, hogy eljárása, módszere önálló „know how”. Nem hiszem, persze, hogy a kenyérkészítést illetően valóban oly sok sajátos eljárási, sütési változat volna. Más a helyzet azonban egy mai modern iparágban, amilyen pl. az autógyártás, vagy a mikroelektronika. Itt bizony hemzsegnek a speciális eljárások, know how-k, melyeket minden gyártó féltve őriz, vagy éppen jó pénzért áruba bocsát, ha úgy látja, hogy már nem veszélyezteti ezzel az öldöklő piaci versenyben elfoglalt pozícióját. De maradjunk most mégis inkább a kenyérsütésnél! Mert ha nem is hívjuk ezt az eljárást know how-nak, azért a péknek mégiscsak tudnia kell, hogyan kell azt a kenyeret dagasztani, sütni. Ez is know how tehát, ha nem is a modern ipari-közgazdaságtani értelemben. Csak úgy, szimplán, a „tudni hogyan” szavak köznapi jelentése szerint. S én most inkább erről az értelemről beszélnék. Tudni, hogyan. Igen, a régiek tudták, hogyan kell kenyeret sütni. Mi nem tudjuk. Mi elmegyünk a boltba, s veszünk kenyeret. A kenyérsütés a pék dolga, ahhoz ő ért. Mi máshoz értünk. Tejért is a boltba megyünk, s vajat, túrót, sajtot sem tudunk készíteni. Nem tudjuk, hogyan kell ezeket csinálni, s mennyi minden mást sem tudunk még! Nem tudjuk ételeinket nyáron is frissen tartani, sőt, voltaképp elkészíteni sem tudjuk őket a saját erőnkből. Van viszont hűtőszekrényünk és gáz- vagy villanytűzhelyünk, melyek segítségével megoldjuk e problémákat. No jó, de mi van, ha a hűtő, a sütő elromlik? Tudjuk, hogyan működnek? Meg tudjuk javítani őket? Bizony, nem! Nem tudjuk! Szerelőt kell hívnunk. Szakértőt. S mennyi minden mással is így vagyunk, a rádiótól a számítógépig, a telefontól az autóig... Nem tudjuk, nem ismerjük működésüket, ki vagyunk szolgáltatva tehát nekik. Ha elromlik a telefon, nem tudunk rokonunkkal, ismerősünkkel beszélni, nem tudjuk szervizbe bejelenteni az autót, s szerelőt sem tudunk hívni, hogy javítsa meg tévékészülékünket. Tudni, hogyan... Mennyi mindent nem tudunk... És mennyi mindent használunk egy percig sem gondolva erre a bizonyos tudni hogyanra. És milyen más volt régen az élet, mennyivel emberibb! Akkor, amikor az ember még ura volt eszközeinek, szerszámainak, gépeinek. Tudta, hogyan működnek, ha elhasználódtak, elromlottak, meg tudta javítani őket. Értett hozzájuk, karban tudta tartani őket, beszélte a nyelvüket. 65
