Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Rendteremtés (Jegyzetlapjaimból)

béri méltóság s a szánalomkeltés közötti süppeteg senkiföldjén. Szegény Már­tit viszont a dereka vágta ágyhoz, megmoccanni alig bír. Orvost hívtunk, az be­injekciózta: így már tud vánszorogni. Elcsitultak az ünnepek utórezgései. Gyerekeink s unokáink sajnos mind el­utaztak. Magunkra maradtunk megint. Este tévét néztünk. Kár volt. * Meglepetés a rádióból: Czakó Zsigmond László király című drámája. A hajda­ni - csaknem harmincéves - előadás közvetítése felvételről a kecskeméti Kato­na József Színházból. A végén bemondják: „Elő színpadra alkalmazta Buda Fe­renc.” (Miközben utolsó tanévét töltötte a kerekegyháza-alsópusztai tanyasi iskolában s egy szociográfia megírását fontolgatta, amiből végül csak egy hosszabbacska vers született: a Tanya-hazám.) Az egykori szereplők közül a nagyszerű Forgách Tibor, az elementáris tehetségű, fiatal Piróth Gyula, a még Debrecenből ismert, kedves Major Pali s az értékekre figyelő rendező: Turián György sajnos már nincs az élők sorában. De - hála az Égnek - él Fekete Tibor s él még a drága Radó Vili bácsi, az Örökös Direktor. Eddigi egyetlen kalandozásom volt a színház világában. Folytatni kellene? * Kecskemét felé autózva a szentkirályi úton egy egerészölyv üldögélt egy tele­fonpózna hegyében. Visszafelé jövet ugyanott láttam ismét. Péter fiamék érkezése mellett a mai napon ez az egyetlen figyelemreméltó esemény, amit láttam. * Délelőtt Ágh Pista telefonált: Kalász Laci nagyon beteg, hasnyálmirigy rákja van. Nagyon levert a hír, a szó szoros értelmében: déltájt le kellett feküdnöm, úgy elszállt a testi-lelki erőm. Nagyon szeretem s igen nagyra tartom Lacit. Kezdettől fogva kész költő volt. Nem az ő szégyene, hogy érdeme szerinti, országos elismerés sohasem övezte. (Voltak s vannak még így rajta kívül, főleg a végeken élők között.) Korszerű­nek kikiáltott áramlatokkal mit sem törődött, divatot nem teremtett, de nem is majmolt. A dac, a konok magaelszánás vitézi gesztusait mellőzvén, csak jár­ta a maga útját szelíden, természetesen, hitelesen. Versei hiteléhez is bizonyá­ra ezért nem férhet kétség. Istenem: megtörténhetne a csoda, hogy - mint előző nyavalyáiból - ebből is felépüljön? Nem jó temetni. * Fölhívtam telefonon Kalászékat. Antónia vette föl, a felesége. Nagyon rossz állapotban van Laci, az orvosok semmi jóval nem biztatják őket. Lehet, hogy két hónapja van hátra, de lehet, hogy még félesztendeig is elhúzhatja, fájdal­mak, gyötrelmek közepette. A gyógyszereket bevenni nem tudja. Mindazonál­55

Next

/
Thumbnails
Contents