Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Nászéjszakát veszünk (hangjáték két felvonásban)
DÁMCSI: - Igen, mellékalak. Éppen ezért jut nekem a főszerep. JÓSKA: - Akkor főszerepeljen! Nézze meg kedvcsinálónak ezt a kötelet. DÁMCSI: - Ez igen! JÓSKA: - Erre kösse föl magát. VENDÉGEK: - Éljen soká az öngyilkosunk! DÁMCSI: - Máskor is jól esne a biztatás. JÓSKA: - Ezen a kötélen maga lesz a világ legjobb öngyilkosa. Még olimpiai versenyszámot csinál az öngyilkosságból. Ezen a kötélen, uram, úgy fog feszíteni, hogy aki magára néz, mindenki látni fogja, itt van egy magyar, akinek végre sikerült. És mind kedvet kapnak, hogy a mi kötelünkön jussanak a mennybe. Ez a kötél divatosan vékony, úgy is mondhatnám, fitt, avagy karcsú, viszont nagyon rugalmas és erős. DÁMCSI: - Korszerű. JÓSKA: - Öt emberre tervezte a köteles, de csak egy hurkot tett rá. Van duplahurokkal házaspáros ikerkötelünk. DÁMCSI: - Mit szólsz hozzá, Évcsi? ÉVCSI: - Kinek adjuk el? JÓSKA: - De egy kötélen kettőnél töbh hurok biztonsági okból a legtilosabb. Munkavédelem. Még elszakad, és kéz meg lábtörés, ficam, kórház, gyógymasszázs, fürdő, közteher. Ebben a hurokban megbízhat, nem fog meglazulni, hogy alattomosan levegőhöz juttassa, fölöslegesen és kínosan meghosszabbítva földi szenvedéseit. Kizárólag annyit fuldokol, amennyit muszáj. Hány darabot parancsol? DÁMCSI: - Most kezdjem elölről? JÓSKA: - Pontosan! Az újrakezdés öröme. A nagy váltás. Vágjon bele! DÁMCSI: - Nekem egy is elég. JÓSKA: - Egy? Hát nincsenek gyerekei? Szülei? Testvérei? Barátai? Egy asztaltársasága legalább? Megmondom magának frankón, hogy én egy szolidabb tételt ajánlok, és ha vesz egy kamionnal, jelentős engedményt tudunk adni. Tessék, próbálja fel. Aztán a teljes túlvilági fitnesz, áldás, békesség, füstölő, kenet. Látom a szemében az igent. Igen, igen, igen! Mondja ki. Ragadja torkon az életet. DÁMCSI: - Tőkém sincs rá, reménytelen. Az élet ragadott torkon engem. Minden nappt azzal kezdjek, hogy lefejtsem a nyakamról az ujjait? Inkább a halál. JÓSKA: - Nem kellett volna levágnom magát. VENDÉGEK: - Felkötni! Felkötni! Dögöljön meg! Felkötni! JÓSKA: - Látja, mennyien szurkolnak magának? A két szállító érkezik, hatalmas ruhabálákat gurítanak be maguk előtt a Nevadába. SZÁLLÍTÓ 1.: - Nnapot, a ruha. VENDÉGEK: - Hurrá! Éljen! Éljen! SZÁLLÍTÓ 2. (még két zsákot belök): - Itt a többi is. Jó a szervezés, itt várnak már a vevők is. Látszik, hogy nem kezdő viszi a boltot. DÁMCSI: - Hát ez mi a franc? SZÁLLÍTÓ 2.: - Nyugati ruha. DÁMCSI: 7 Nyugati? SZÁLLÍTÓ 1.: - Hát használt. SZÁLLÍTÓ 2.: - Bálaruha. SÁSNÉ; - Az kell egy ilyen kéthetes öregasszonynak, mint én. SZÁLLÍTÓ 1.: - A Nevadába volt a rendelés. SZÁLLÍTÓ 2.: - Kéthetes? SÁSNÉ: - Hetvenhét. De nem látszok annyinak. Szépet hoztak? SZÁLLÍTÓ 2.: - Svájci minőség, asszonyom. 23
