Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Nászéjszakát veszünk (hangjáték két felvonásban)
GÉZUS: - Az én üzletem, ellopják, százados úr, most lopnak meg, nem hallotta? RENDŐR: - Na erő, egészség. DAMCSI: - Zászlós úr, a négy éles lőszerről egy számlamásolatot nem tudna adni? Mégis, itt van nekünk nászajándékba egy hulla, igazolhassuk valahogy. SZÁMLAZÁSZLÓS: - Dehogynem, fogja, viszlát. (Elmennek, viszik Gézust és Popsyt.) DAMCSI: - Kösz, viszlát. ÉVCSI: - De mit kell csinálni? DÁMCSI: - Miért mit? ÉyCSI: - Hogy megkapjuk a pénzünket. DAMCSI: - Még nem mondtam? Eladtuk, Evcsike, a nászéjszakánkat. ÉVCSI: - Négymilliót tépünk egyetlen éjszaka? DAMCSI: - Ölyan jó hallani, hogy szeretsz, Évcsike. ÉVCSI: - Szeretlek, Dámcsika. DAMCSI: - Nem is tudod, hogy milyen rossz lesz nélküled a nászéjszakánk. Borzasztó. Rosszabb, sokkal rosszabb lesz, mint neked, ezt elhiheted. ÉVCSI: - Biztos lehetsz benne, hogy nekem is rossz lesz a nászéjszakánk. Sokkal rosszabb, mint neked. DÁMCSI: - De utána! ÉVCSI: - Utána miénk az élet. DAMCSI: - Pontosan. A lényeg a lényeg, hogy egyetlen éjszaka négy darab bruttónettó milliót hoz. Úgy szeretlek. ÉVCSI: - Én is, kimondhatatlanul. DAMCSI: - Úgy örülök, hogy nem kellett csalódnom benned. Mert a házasság nemcsak szerelem, hanem gazdasági vállalkozás is. ÉVCSI: - Erről van szó. JÓSKA: - Betéti társaság. Apuka minden este betesz. Valaki másnak az ágyába. DAMCSI: - Dumálsz itt a zsozsó miatt, bazmeg. Egy éjszakára beszállunk ebbe a szolgáltatásba, hogy rendbe jöjjünk anyagilag, és reggel már el is felejtettük. Mi a probléma? Hát te is olyan forráshiányos vagy, hogy köpni se tudsz. A francnak ugrálsz? JÓSKA: - A legkisebb selejt. ÉVCSI: - Mi? JÓSKA: - A család, a társadalom legkisebb selejtje. ÉVCSI: - Kell nekünk ez a pénz. DAMCSI: - Ha nem volna ez a zsozsó, pont úgy néznék ki én is, mint ez a hulla az asztal alatt. TIBI: - Megérdemelte a gazember. DAMCSI: - Abból a gödörből, amiben mi vagyunk, apró lépésekkel soha ki nem mászunk. Viszont egy nagy ugrással kint vagyunk. Bizniszmen end bizniszvumen. Bankot nem rabolhatok. Az volna a leggyorsabb, és rögtön kiszállni. De ha nem sikerül? Öregen kijövök a börtönből, és mihez kezdek egy fitying nélkül? ÉVCSI: - Én megvárnálak. JÓSKA: - Közben a nászéjszakátok ára egyre följebb menne. DÁMCSI: - Valamit muszáj eladni. ISTVÁN: - De mit? JÓSKA: - Szerencsesampont. DAMCSI: - A munkaerőmet? Kinek kell? És mit ad érte? Az eszemet is eladhatom. ÉVCSI: - Abból éhen döglünk. DAMCSI: - Hogy a gyerekeink a pénz miatt hátrányban legyenek majd, ha megszületnek? Erre nem vagyok hajlandó. ÉVCSI: - Csak bámultok majd utánunk, Józsikám, ahogy elhúzunk mellettetek. 21
