Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Nászéjszakát veszünk (hangjáték két felvonásban)
SZÁMLAZASZLÓS: - Három szembespré, háromszázhatvan, meg az áfa, huszonöt százalék, annyi mint összesen négyszázötven. RENDŐRLÁNY: r Ellenállás leküzdése! SZÁMLAZÁSZLÓS: - Százhuszonöt, plusz áfa, egyszázötvenhat. Bilincsbeverés, nyolcvan, áfával egyszáz, a kézbilincs bérleti díja óránként száznegyven, azaz száz- hetvenöt,összesen az annyi mint nyolcszáznyolcvanegy. (A gép kiadja a számlát.) RENDŐRLÁNY (szétfeszíti Sásné száját): - Kitát! SZÁMLAZASZLÓS (belerakja a számlát Sásné szájába): - így tessék tartani. Ha el tetszene veszíteni, a pótlás, az sajnos, nagyon drága. A végösszeg száz százaléka. Rengeteg pénz, tudom, de hát mi se hagyhatjuk, hogy kifosszanak bennünket. Ha nem vagyunk nyereségesek, akkor megnézhetjük magunkat. SÁSNÉ (bólogat): Őőőőőőő. SZAMLAZÁSZLÓS: - így rendben lesz. Igyekszünk mi jól bánni az üzletfeleink- kel. RENDŐR: - A díjtalan szolgálati fellépés, kérem, az egyszerűen lehetetlen. Pénzbe kerül minden, ez a poén. Az őrs fenntartása, a jármű, hogy megközelítsük a helyszínt, a ruházat. RENDŐRLÁNY: - Ittas, garázda egyének egy csomószor elszakítják. Ide állj te részeg állat! ISTVÁN: - Már lakodalomban is szondáztatnak? JÓSKA: - Szonda két apródja. ISTVÁN: - Három. RENDŐR: - Pénzbe kerülnek a kényszerítő eszközök, amelyekkel fokozatosan és humánusan megszüntetjük a jogsértő magatartást, és az intézkedés alá vont személlyel szemben kikényszerítjük a hatósági akaratot. Ezt követően pedig az állampolgár, a sértett és az elkövető édekében, ki kell kényszerítenünk az intézkedésnek mint szolgáltatásnak az árát. Hát etetni kell a fogdást. Még cigarettát is lejmol a rácson át. Hogy miből? Ez a poén. És jön a következő jogsértés, annak a megszüntetése megint pénz. Az meg nincs, ez a poén. Például az én esetem. Öt éve beadtam az újításomat, mert az embernek mindig motoszkál a fantáziája úgy szolgálatilag is, meg ha már letettem a napot akkor is. És kifejlesztettem a könnygázszóró gumibotot, ez a poén. (Lefújja Sásnét.) Ugye, nem tetszik látni, hogy milyen jó. Éppen ez a titka. Régen a rendőr egyik kezében a könnygázszóró palack volt, a másikban a gumibot, ő meg középen próbált intézkedni. Naná, hogy nem ment. Most az én találmányom egyesíti a két kényszerítő eszköz minden kedvező tulajdonságát, a másik kezem szabad, a szolgálat végén pedig a gumibotomat pont úgy töltöm meg, ahogy egy gázöngyújtót. Na, most mit tetszik gondolni, mi a poén? SÁSNÉ\ (rázza a fejét, nyög): - Mit gondoljak? RENDŐR: - Maguk mit gondolnak? GÉZUS: - Ez a nő meg a vőlegénye rabolta el a telefonom, a pénztárcám. RENDŐR: - Százat egy ellen, hogy nem is gondolnak erre! Áz újítási díjamat még ma se fizették ki. Ez a poén. (Nyomatékül rácsap Tibi fejére.) A régi idők se voltak jók, de ez most rosszabb. Fújjak? TIBI: - Teljesen igaza van. SZÁMLAZASZLÓS (Tibi mellett terem): - Gumibot, fejre, ötven forint, áfástul az annyi mint hatvankettő ötven, bilincset, Ági! RENDŐRLÁNY: - Jelentkezem! RENDŐR: - Kattintsd rá a nyolcast. RENDŐRLÁNY: - Értettem. (Rárakja Tibire a bilincset.) SZÁMLAZASZLÓS: - Tegyél rá vezetőláncot is, az kétszáz. TIBI: - Túlkapás! RENDŐRLÁNY: - Mernénk mi túlkapni, ha nem volna rá parancsunk? RENDŐR: - Ez a poén. 17
