Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Balla D. Károly: Négy kísérlet a megújulásra (Kárpátaljai elsőkötetesek)

sárga érzés szorítja a nyelvet a bőröm felé látja onnan a fiókok kilógó beleiben csavarogni a lenyugvó nap orgonái bogarai hajkeféi

(Alfonz és Onán)

miért ugat? de miért ugat ? hatalma az ész a szenvedély a szerkesztés nagykabátban hogy leélte életét és túl mindenen és semmilyen és sehogyan de beleállva a semmibe

(FÁM)

Cséka Györgyöt azonban talán nem is annyira maga a lét és annak milyensége érdekli, hanem ennek kifejezhetősége (vagy kifejezhetetlensége), vagyis az, hogy miként tehetők „spontán” szöveggé a felismeréseinkben rögzülő töredezett léthelyzetek, létérzések. Több írása éppen erről a vizsgálódásról és megvalósítási szándékról szól, arról, hogyan Jönnek” vagy nem Jönnek” a szavak, és az előre kialakult-kiala- kított struktúrák hogyan töltődnek fel jelentéssel „egyfajta elengedettség” állapotában. Az alkotás folyamatának tudatosulása és ezen tudatos folyamat automatikussá, spontánná tétele, továbbá pedig az egész folyamat lelepleződése (ez roppant fontos motívum!) képezi a kötetben található Cséka-versek nagy, izgalmas kísérletét, egyben talán lényegét és újító hozadékát is irodalmunkban:

félelem hogy nem Jönnek ” a szavak páni félelem hogy a szavak nem Jönnek” a világ nem Jön ”

semmi sem Jön”, mint kő szájában halál.

(nem mondom)

írom vers ahogy möbijusz szalag tekeredik

körré (közé) fonván ami.

(ellen/pontok)

írni számomra egyfajta elengedettség laza szempont

ez menni fog is csak ez fog menni

önmagam kicselezése meg amit akarhatnék írni. máris nemaz.

(a gépelés és tovább)

ugyanazok a variációk ugyanarra a témára

ugyanarra a helyzetre ugyanarra az életre ugyanarra a szövegre

ugyanarra amerre a szökőár az áradás

(FÁM)

74