Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Gosztonyi Péter: „Midőn hazáját rabbilincs fenyíti” (A Magyar Honvédség 150 éve) II. rész

resztülvitte a Pest-budai rögtönzött haditanácsi értekezleten, hogy a magyar főváros- t feladja, illetve kiüríti. Kossuth már napokkal ezelőtt, az Országgyűlés képviselővel és más politikusokkal Debrecen felé távozott. Batthyány pesti palotájában húzta meg magát. Lelkiismerete tiszta volt. Miért meneküljön? Sorsa ennek ellenére azonos lett a mi 1956-os Nagy Imrénkkel. 1849. január 8-án, a Pestet is megszálló császári csa­patok egy különítménye letartóztatta. Börtönbe került. „Ügyéből” politikai per lett. Hűtlenséggel vádolták, jóllehet, a gróf a császár-király Ferdinánd törvényes rendel­kezéseivel egyetértésben fejtette ki működését. De a bécsi konzervatív erők példát akartak statuálni. Batthyány Lajos 1849 késő nyarán Julius Haynau tábornagy vérbírósága halálra ítélte és október 6-án a pesti Újépület (laktanya és börtön) udvarában kivégeztette. 1849. január első felében a magyar szabadságharc ügye szinte kilátástalannak tűnt. A Debrecenbe menekített Országgyűlés és az OHB tagjai egymással torzsalkod- tak. A politikai légkör elmérgesedését egymás szemére hányták. Soraikban kishitű­ség uralkodott el. A „Békepárt” nyíltan ostorozta Kossuthot: diktátorságot emlege­tett és az OHB elnöke radikalizmusát bírálta. A politikai belharc kikezdte a hadsereg harci erkölcsét is. A hivatásos tisztikar - azok, akik a császári-királyi seregből kerültek a honvédséghez - eddigi hitében meg­ingott. Személyes jövőjük került előtérbe. Tulajdonképpen kit szolgálnak? Kinek tartoznak hűséggel? Milyen célt követ Kossuth? Ha továbbra is kitartanak a magyar ügy mellett - mi lesz, ha végül is győz a császár-király serege? A tábornoki kar sem volt mentes a belső válságtól. Itt azonban más volt a problé­ma. Elkötelezettei voltak a magyar haza ügyének, de emberi gyarlóságukat megtar­tották. A parancsnokok egyszerűen féltékenyek voltak: vélt vagy valós sikereikre és parancsnoktársaikra. Legtöbbjüket 1848 nyara és ősze helyezte vezetői posztra. Tár­saikkal egyenértékűeknek tartották magukat, és nem szívesen vagy csak húzódozva helyezték magukat mások alárendeltségébe. (Példaként hadd említsük itt a Görgey- Perczel Mór vagy Görgey-Klapka György ellentéteket.) Ezzel magyarázható ama, forradalmi harcokban ritka tünemény, hogy Kossuthnak külföldről kellett katonai vezetőket szerződtetni. Bem József 1848 őszén Franciaor­szágból került Magyarországra: november 29-től az OHB elnöke őt bízta meg az er­délyi magyar hadsereg parancsnokságával. Eléggé önkényesen cselekedett. Egyszer nemcsak hadvezéri erényeit és sikerét kellene értékelni, de politikai hibáit is mérleg­re kellene tenni. Az ötvenhat éves Henryk Dembinski gróf, az 1830/31-es lengyel szabadságharc franciaországi emigrációjában élő altábornagy 1849. január 20-án érkezett Debrecen­be. Kilenc nappal később a generálist Kossuth a honvédhadsereg főparancsnokává nevezte ki. A lengyel tábornok magyarul nem beszélt, nyelvünket nem értette. A csá­szári hadviselésről sem lehetett tapasztalata, hiszen legutoljára majd két évtizeddel korábban orosz cári csapatok ellen vezette harcba honfitársait. Görgey alkalmas lett volna a magyar fősereg vezetésére, de Kossuth ekkor még el­lene volt. Görgey 1849 január elején Pestről Vácra érkezett, és nem leplezte csaló­dottságát Kossuthtal szemben. Hadteste ekkor már csak 13.000 főből állt. A politikai zűrzavar és a katonai kudarcok hatására tisztikara lázongott. Visszaemlékezéseiben Görgey megírja: 60 főre tehető azon tisztek száma, akik 1848/49 fordulóján önkénye­sen otthagyták csapataikat. Idézzük: „A Kossuth iránti bizalmat bizalmatlanság vál­totta fel a régi csapatok lelkében. A tisztikar egy része ... leköszönt, a többiek szemlá­tomást ingadoztak. Csak a bennem való bizalommal tarthattam őket továbbra is össze...” Ez a tudat váltotta ki Görgey Arthurban az elhatározást, hogy egy politikai jellegű kiáltvánnyal forduljon a „Feldunai Magyar Királyi Hadsereghez”. Ezen történelmi okmány 1849. január 5-ről keltezett és mint Görgey „Váci Kiáltványa” ismert a ma­56

Next

/
Thumbnails
Contents