Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 6. szám - Pünkösti Árpád: „Nem erről volt szó” (Rákosiék 1953-as moszkvai raportja)

mélytelenül beszélnek, amire azonban ő is tudhatta a választ. Nagy Imre javasolta, hogy a lélektelenül dolgozó tanácsokat vegyék ki a Belügyminisztérium kezéből. Berija: „Miért nem csinálták már meg? Nagy Imre másik javaslatát, hogy a belügyet a párt adminisztratív osztálya vezesse, viszont megkontrázta. Nagy visszatért a mezőgazdasági témákhoz, s elmondta, hogy a kuláklistára büntetésből is fel lehet kerülni. Molotov: „A maguk mezőgazdasági politikájában sok középparaszt-ellenesség van.” Nagy Imre ügyesen magáról is szót ejtett: „Felmerült, hogy engem vádasszanak meg a Minisztertanács elnökének. Otthon beszéltünk a személyi kérdésekről. Rákosi elvtárs azt javasolta, hogy Révai elvtárs helyett legyek a népművelési miniszter.” Válaszul Berija kimondta, amit várt: „Találnak oda más megfelelő embert.” Mivel Nagy „noteszéből idézgetve támogatta a vádakat”, RM rájött, hogy ezek, ketten összejátszanak.

Dobi a vidéki funkcionáriusokat hibáztatta, hogy „nem a nép igazi hangulatát közük a felső vezetéssel. Hidas István egyenesen azzal védte Rákosit, hogy bírálható. Berija: mondjon példát! Hidasnak semmi sem jutott eszébe. Malenkov: Hidas nem mond igazat. Hidas: Rákosi alkalmasságát nem neki kell megállapítani. Berija rászólt, hogy úgy viselkedik, mint egy diák.

A hatalmi sorban ekkor még Malenkov mögé szoruló Hruscsov egyetértett társaival, s becsvágyón valamiféle összefoglalást is próbált adni. Kimondta: a hibákért elsősorban Rákosi felelős, aki nem tud „kollektiven dolgozni”, nem bírja a kritikát. „Magyarország híres volt a jó mezőgazdaságról” - mondta, s a múlt idő okaként a túl gyors kollektivizálást említette. Lehetetlennek mondta, hogy 9,5 millió magyar között nem találhatók vezetők. A szovjet párt titkára egyszerűen felhívta a magyar pártvezetők figyelmét: javítsák kapcsolatukat a magyar néppel.

Malenkov felidézte: amikor májusban azt ajánlották Rákosinak, hogy nevezzen meg egy magyar helyettest, ha meg is nevezett valakit, rögtön a kifogásait szedte elő, hogy miért nem lenne jó az illető. Ez nyugtalanítja őket, ezért kellett találkozniuk. Kimondta: nem részkérdésekről van szó, a hibák alapvetők: a politikai vonal kiigazítására van szükség. A vezérkedés nem véletlenül került elő: a moziban is csak Rákosit látni. Azért vetették fel ilyen élesen a kérdéseket, mert a Szovjetunió is felelős azért, hogy milyen a hatalom Magyarországon. Ők is hibáztak, de például a fegyverkezésben a magyarok túlteljesítették még a túlzó szovjet követeléseket is. Megerősítette, hogy a miniszterelnök magyar legyen, a belügyminiszter pedig Gerő. Tiszteljék meg a vezetőket azzal, hogy teljes jogot adnak nekik, ne érezzék úgy magukat, mint a gazda melletti alkalmazott. Javasolta, hogy Rákosiék még itt, Moszkvában dolgozzák ki a tennivalókat, s azokat kedden, június 16-án beszéljék meg újra.

RM: „ez így ment vagy két órán keresztül: csak úgy zuhogtak ránk a negatív tények”. A fordítások szünetében Berija szórta rá a fenyegetéseket: „megnézzük, kik is vezetik a népi demokráciákat! Vége a vezetők ünneplésének! A Sztálin-di- csőítésnek!” „...hallatlan szemtelenséggel” olyasmiket mondott: „Érdekes ember ez a Rákosi! Számára mindenki kémgyanús, még Gerő is! Ő maga pedig ugyanakkor minden gyanún felül áll!” A felidegesített RM kétségbe vonta, hogy Magyarországon rosszabb a helyzet, mint másutt, és ezt később is sokat emlegette: azzal védekezett, amiben, ha volt is igazság, védekezésre alkalmatlan volt. „Ami a beképzeltséget illeti, az olyan betegség, amit az ember nem érez, ugyanúgy, mint a saját szagát.”14 Ő nem akart miniszterelnök lenni, bár Sztálinnak... (Itt az oroszul nem tudó Földvárinál az a szerencsétlen mondat - Bajkov fordítás? - áll: „Nem akart ő

14 Visszaemlékezések, 913. old. (Rákosit támadják, RM emlékezete, szemforgatás, Bulganyin), 914. old. (Berija-Nagy Imre), 918. old. (Berija dünnyögései), 914. old. (Gerő; kitámolyogva a teremből), 916. old. (Nagy Imrét senki sem helyesli). RM cselből ajánlotta Nagynak népművelési tárcát: Urbán Károly: Nagy Imre és G. M. Malenkov két miniszterelnök Sztálin után. Múltunk, 1996. 1.

47