Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Fekete Vince: A Borz és menyét; Az erdei család, avagy a négylábú lelkes állatok és a madarak (versek)
lilát, barnát, mozdony szőkét” — Ám a róka, sem a farkas nem indult be, nem lett lelkes, sommer ugyan mind a kettő, ám azért a láb négy vagy kettő, hogy dolog elől egy mart aljon, aki tud, az elinaljon. „Egész ügy csak szájjal toszás- mond a Farkas kell a francnak vállalkozás. ” „Nem baj” - zsurmolgat Borz úr, halkan utánuk mordul, „sem ismerős, sem hű rokon nincsen velem alapfokon, nem báninak apró fity fenék nincs, ami nem illenék ide, minden tiszta légi lakkból, segít az Úr az égi lakból; a távoli Veres térre magam megyek szerencsére” Azt se tudta Borz úr, hol áll, extrák, mondták, egy kis órái, mikor egy hercig hölgymenyét megragadá borzunk kezét. Borz úr gondolta: Jól van, nem kutathatok a porban, lám-lám, ugye, mégis bejött, rábeszélem, s viszem legott. ” Egy külvárosi bérbükk alatt a hölgymenyét könnyedén ringatta borzunkat át az ismerkedés nehezén. „Te kis borz, te gagyarab, érted égek, senyvedek...” s a dolgoknak mihamarabb szabad folyást engedett. Egy honi fenyőfa alatt
