Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Méhes Károly: Tengernyi dolog; Ott áll; Jól van (versek)
Méhes Károly Tengernyi dolog Reggel rögtön szúnyogot ölt lábát meg szorította a cipő és e két marhaság között az egyetlen kapocs csak ő álmában pisai torony volt és dőlt mint egy régi emlék de a földig nem ért el sosem így köszöntött rá a nemlét Ma tengernyi dolga lenne hogy mégis túlélje önmagát patikamérlegen csöpp lelke: álmait ne húzza le a vád Ott áll Szépen boncolt és preparált táj suhan mint a mobiltelefonhang mint a fák utolsó sóhajtása a tarló füsttel füst nélkül a szemünk ami már mindent látott az idő vasúti jegyként ki lett lyukasztva A barázdák között aranyló szív gurul a Nap helyén fekete lyuk s reccsen nyak mint száraz kukoricaszár talán sok mindent el kéne felejteni mondja az ácsorgó fájós láb s a föl-alá bukó halmok bólogatnak (vagy csak zajlik a fold alatti bál ?) a fény a leveleken átrezeg valahol messze ott áll már nem is olyan messze áll ott
