Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Gömöri György: Lírakörüli jegyzetek

Gömöri György

Lírakörüli jegyzetek

(Petőfitől Pilinszkyig)

A 1

jL M. „Szeptember végén”-t az egyik legszebb magyar versként tartjuk számon, alighanem joggal. Sokan betéve tudjuk, s néha idézzük is másnyelvű ismerőseinknek: - Idehallgassatok, ha szép magyar szót akartok hallani! Első versszaka valóban elbűvölő, még akkor is, ha az ötödik sorban a gyanútlan olvasó néha rosszul hangsúlyozza az „ifjú” szót, mert helyesen ez a szó állítmányként áll, tehát: „még ifjú / szívemben a lángsugarú nyár”. Még az, hiszen Petőfi, bár már itt-ott felfedez ősz hajszálakat („a tél dere”), még csak huszonegynéhány éves. Mai fogalmaink szerint nagyon fiatal.

Igenám, de ha figyelmesen végigolvassuk a verset, ezt az olyannyira telten- csodálatosan zengő verset, s megértjük üzenetét, megborzadunk. Ez a vers végletesen egocentrikus, hiszen benne a költő sírontúli, szinte vámpirikus ragaszkodással azt követeli kedvesétől (fiatal feleségétől), maradjon hozzá hű még halála után is. Illetve nem annyira hozzá, mint a nevéhezl S hogy nyomatékosabbá tegye: súlyos és a szeretett lény jövőjét mintegy előre meghatározó kérését, kínos retorziót helyez kilátásba: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt / Fej fámra sötét lobogóul akaszd / En feljövök érte a síri világból / Az éj közepén, s oda leviszem azt...” Hátborzongató szöveg, kissé (a Petőfi által nem ismert) Edgar Allan Poe szellemében. Igen, mondhatnánk, ez nem a realista, hanem a vadromantikus Petőfi, aki itt a teljes odaadás, a sírontúl (is) létező szerelem mítoszával zsarolja Júliáját.

Egy lírai költőtől sok minden kitelik; az epikus és józanabb Aranynak ilyesmi eszébe sem jutna. Viszont figyeljünk csak az idézett fenyegetés első sorára, abban is egy szóra: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt...” Ha az „egykor” helyett „akkor” vagy „majdan” állana, vagy ha a feltételezett halál után „hamarosan” állana, még lenne, ami mentené Petőfit, hiszen a túl rövid gyász „nem illik” még ebben a korban. S jóllehet, Szendrey Júlia esetében a botrányt az okozta, hogy a gyászév elteltével azonnal férjhez ment, hosszú távon az özvegyet is meg lehet érteni: apró gyerek van a háznál, magányos nőknek az anyagi gondjai is megnövekszenek... De Petőfi tiltásában az „egykor” nem a halál utáni egy-két évre, hanem (olvasatomban) egy egész életre vonatkozik. Ez pedig szinte átoknak megfelelő követelés. A költőt egyáltalán nem érdekli a Kedves későbbi boldogulása, vagy boldogsága, csak az, hogy ha nincs vele, akkor is maradjon meg özvegy Petőimének.

40