Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám - Dankó Imre: Honismereti olvasókönyv, Baja tudós tanára

mányos kereskedelmi színtereiről, a piacok­ról és vásárokról tudhatunk meg a feltétle­nül tudandókon túl jóval többet. A harmadik fejezet Ember és művészet összefoglaló nagy cím alatt három alfejezet- be soroltan ismerhetjük meg Képzőművé­szet-Építészet alfejezetbe tagoltan Kiskun­félegyháza barokk-kori emlékeit; Kiskunfél­egyháza klasszicizmusát és romantikus al­kotásait; Kiskunfélegyháza századelői (sze­cessziós) viszonyait; Kiskunfélegyháza mű­vészetét a két világháború között; Kiskun­félegyháza 1945 utáni művészetét és Kis­kunfélegyháza nagy művészegyéniségeit (Holló Lászlót, Kovács Ferencet, Szántó Pi­roskát, Moreli Mihályt). Az Irodalom alfeje- zetben Petőfi Sándort, Móra Ferencet mu­tatják be nagy részletességgel. Külön rész foglalkozik az írók, költők Félegyházáról al­kotott véleményével (Móra István, Móra László, Pásztor Ferenc, Falu Tamás, Sántha György, Akác Béla, Szerelemhegyi Tivadar, Babay József, Darvas József). Önálló rész­ben foglalkoznak három félegyházi iroda­lomtörténésszel: Szalay Gyulával, Bogiári Békés Istvánnal, Mezősi Károllyal. A Zene és Dalkultúra történetével, bemutatásával foglalkozik a harmadik alfejezet (Kórusok, zenekarok; Zenei /egyéniségek Félegyházán). A negyedik fejezet címe Sport, öt alfeje- zetre osztottan tárgyalja Kiskunfélegyháza sport-történetét, illetve sportéletét (I. A kis­kunfélegyházi sportélet kialakulása; II. Az első világháború és a Tanácsköztársaság ide­jének sportja; III. Sportélet Kiskunfélegyhá­zán 1920-1945 között /iskolai sportkörök, sportmozgalmak/; IV A testnevelés és a sport állapota és átalakulása 1944-1955 kö­zött /sportgimnázium, sportmozgalmak tör­ténete/; V A sportélet 1956-tól napjainkig /A Kiskunfélegyházán működő szakosztályok 1956-tól napjainkig; Kiskunfélegyháza leg­eredményesebb sportolói; A félegyházi diák­sport eseményei/). A tartalmi részt egy nagyon hasznos élet­rajzi (kis-)lexikon követi Majd pedig egy gaz­dag és jól áttekinthető bibliográfia zárja be a kötetet. Visszatérve arra a meghatározásunkra, hogy egy iskolában használható, a pedagó­giai és didaktikai szempontokat messzeme­nően érvényesítő, komplex helytörténeti­honismereti (helyismereti) tankönyvről, ké­zikönyvről van szó, szólnunk kell arról is, hogy a szerzők maguk is, de elsősorban a szerkesztő hogyan tesz eleget a tanítható­ság, a pedagógia, illetve a didaktika követel­ményeinek. Élsősorban úgy, hogy minden tárgykört, bár természetszerűen szigorúan a helytörténeti-honismereti-helyismereti szem­pontokat helyezik előtérbe, a magyar törté­nelem, művelődéstörténet, néprajz nagy egységébe helyezetten tárgyalnak. Ez a tár­gyalási mód eleve alkalmas a tanításra, mert önmagában didaktikus, nem téved túlzások­ba, nem értékeli helytelenül az ismertetett folyamatokat, eredményeket. A másik na­gyon fontos pedagógiai-didaktikai erénye könyvünknek az, hogy az anyag tagolását aszerint végzi el, hogy egy-egy rész kerek egész legyen és előzetes elolvasás után egy óra, vagy foglalkozás alatt érdemlegesen meg lehessen beszélni. Az eredményes meg­beszélés elősegítése szempontjából rendkí­vüli jelentősége van annak, hogy minden egyes ilyen tárgyalási egység végén több kérdést tesznek föl a kérdéses anyaggal, il­letve anyagrésszel kapcsolatosan. Minden kérdésre választ kell és lehet adni, elárulva ezzel, hogy a megtárgyalt anyagot ismerik, tájékozottak a benne felvetett kérdések, ese­mények, folyamatok, történések és szemé­lyiségek tekintetében. A kérdéseket követő­en minden esetben felsorolják a kérdéses fe­jezetre- vagy egységre vonatkozó legfonto­sabb irodalmat. Ez az irodalomjegyzék egya­ránt szól a helytörténetet-, honismeretet-, vagy helyismeretet tanító pedagógusnak és a tanulóknak. A legfontosabb bibliográfiai ada­tok megadása egyfajta biztosíték arra, hogy a helytörténettel-, honismerettel-, helyismeret­tel való foglalkozás közben a legújabb, a leg­korszerűbb ismeretek, szempontok érvénye­sülhetnek. Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy minden tárgyalási egységet, megbeszé­lendő részt a benne szereplő fogalmak tisztá­zásával kezdenek. Nagyon érdekesen szól­nak ezekben a fogalmi tisztázásokban az egyes tudományágak meghatározásairól, módszereikről is. Ismertetésünket aligha zárhatnánk be mással, mint annak a kérdésnek a feltevésé­vel, hogy mennyiben és hogyan érvényesül­nek benne a többek között sajátmaga által is megfogalmazott tudományos, de ugyanak­kor közművelődési és oktatási követelmé­nyek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Kis­kunfélegyháza helyismereti könyve minden vele szemben támasztott és egyáltalán, tá­masztható követelménynek messzemenően megfelel. Többek között úgy, hogy sikerült elkerülnie a kisszerűségen alapuló provin­94

Next

/
Thumbnails
Contents