Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám - Dankó Imre: Honismereti olvasókönyv, Baja tudós tanára

vei kapcsolatban megállapítanunk - amelynek Bánkiné Molnár Erzsébet, Honismereti könyvünk szerkesztője mellett, Fazekas István, a Kiskun Múzeum akkori igazgatója is tagja volt -, hogy 300 dokumentum felvonultatásával (szemelvényes közlésével), elemzésével tudományos munkává kerekedett.

A Bánkiné Molnár Erzsébet által szerkesztett Kiskunfélegyháza honismereti könyve szorosan kapcsolódik ehhez az Olvasókönyvhöz. Nemcsak a sok azonos munkatárs miatt, hanem azért, mert a Helyismereti könyvünk hozzáadva az Olvasókönyv anyagához, eredményeihez a saját, új anyagokat, eredményeket, Kiskunfélegyháza komplex történetét módszeres pedagógiai szempontoknak megfelelően; világos, könnyen áttekinthető, logikus tagolással, a didaktika követelményeinek megfelelően tárja elénk és dolgozza föl. Ezért azután a Helyismereti könyv egyrészt iskolai segédkönyv (a pedagógusoknak), másrészt tankönyv (a tanulóknak), azaz egyfajta, az iskolai (mind az általános iskolában, de hangsúlyosan a középiskolában) oktató-nevelőmunkában nélkülözhetetlen segédkönyv, vagy még pontosabban meghatározva: kézikönyv. Ebből a szempontból lényeges annak megemlítése, hogy a könyv megszerkesztésében Bánkiné nagyban támaszkodott a kiskunfélegyházi helytörténeti-honismeret iskolai tanításában kitűnt pedagógusok: Bánki Horváth Mihály, Csúri Ildikó, Mayer Lászlóné és Rosta Ferenc középiskolai tanárok, Meizl Ferencné általános iskolád tanár munkájára. Bánkiné szerkesztői tevékenysége egyik legdicséretesebb része az, hogy bátran mert és tudott a fiatal szakemberek között válogatni és munkatársakat találni. Szakmai szempontból nagyra értékeljük Bereznai Zsuzsanna etnográfus, Kovács Ildikó könyvtáros, Somogyvári Ágnes régész, H. Tóth Tibor nyelvész, valamint Urbán Miklósné könyvtáros munkáját. Igen megnyugtatónak, egyben követendő gyakorlatnak tartjuk azt, ahogyan Bánkiné megválasztotta a kötet lektorait. A helytörténeti részek lektorálását a legismertebb helyi, nyilván jó helyismerettel bíró helytörténészre, Fekete Jánosra, a nyelvészeti vonatkozások felülvizsgálatát H. Tóth Tibor nyelvészre, a néprajzi anyag lektorálását Újváry Zoltán egyetemi tanárra, és a pedagógiai, didaktikai ajánlások és megoldások, valamint az iskolatörténeti-, művelődéstörténeti részek felülvizsgálatát Petrikás Árpád egyetemi tanárra bízta.

A szerkesztő nagyon érdekesen négy nagy fejezetbe osztottan tárgyalja a Kiskunfélegyházáról tudható és tudandó dolgokat. Az első fejezet Ember és társadalom cím alatt további három nagy (al-)fejezetbe soroltan ismerteti Vidékünk lakóit a XVI. század végéig (a régészetet, segédtudományait és munkamódszereit; Kiskunfélegyháza és környéke történetét az őskorban; a Népvándorlás korában; A honfoglalás korában; Az Árpád-korban; A kunok történetét a X-XIIL. században és A kunok és Félegyháza történetét) címen. A második alfejezet is több részre osztva mutatja be Kiskunfélegyháza újkori történetét (Kiskunfélegyháza újratelepítése és a redempció; Félegyháza első száz éve; Kiskunfélegyháza és környéke az 1848-1849 évi forradalom és szabadságharc alatt; Az önkényuralom korszaka 1849- 1867.; Kiskunfélegyháza és környéke a kiegyezés után; A századforduló, Kiskunfélegyháza története 1914-1919.; Kiskunfélegyháza története 1919-1944.; Kiskunfélegyháza története 1945-1990.) A harmadik alfejezet Népi társadalom, Gazdálkodás és életmód címen Kiskunfélegyháza és környéke néprajzi-, voltaképpen történeti néprajzi bemutatása (A néprajz tárgya, módszere és forrásai; Pásztorélet a Kiskunságban; Paraszti gazdálkodás és társadalom, a gazdasági év szokásai; A népi önéletírás, mint történeti-néprajzi forrás; Kalendáris ünnepek, népi vallásosság; Az egyházi év két fő ünnepkörének szokásai Félegyházán; A félegyházi betlehemes játék; Népmesék; Félegyháza környéki népdalok; Népi hangszerek; Játékos mondókák, köszöntők; Népi találkozási szokások Félegyházán; Népi játékok.)

A második fejezet Ember és természet címen két nagy alfejezetbe soroltan Kiskunfélegyháza és környéke természetrajzi adottságairól, azok ismeretéről, ki- és fel- használásáról szól. A táj és népe című alfeje- zetben Kiskunfélegyháza földrajzi fekvéséről, környezetének felszínéről, éghajlatáról és vízrajzáról; A település kialakulásáról, típusáról, népességről, illetve a város nevének eredetéről; Félegyháza nyelvjárásáról, tájszavairól és állandó szókapcsolatairól; a Kirándulóhelyekről, a védett területekről esik szó. A Gazdaság és Település alfejezetben pedig Kiskunfélegyháza mezőgazdaságáról, kereskedelméről; illetve a Csizmadiákról, a félegyházi szűcsmesterségről, a félegyházi szélmolnárságról, valamint a város hagyo93