Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4. szám - Dankó Imre: Honismereti olvasókönyv, Baja tudós tanára
Baja tudós tanára Bellosics Bálint: A gyermek a magyar néphagyományban Bellosics Bálint (1867-1916.) az 1903-ban létesült Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaságból 1906-ban alakult Magyar Gyermektanulmányi Társaság szerzőivel, munkatársaival; elsősorban Nagy Lászlóval szoros barátságban folytatta tanári munkáját Baján. A bajai Állami Tanítóképző Intézetben előbb mint tanár, majd pedig mint igazgató tevékenykedett. Egyik méltatója azt írta róla, hogy „együtt lélegzett kora progresszív, a gyermekélet tanulmányozására hangolt pedagógiai törekvéseivel”. Ezt igazolja az is, hogy együttműködve a korai népfőiskolái mozgalom híveivel, 1914-ben, közvetlenül az első világháború kitörése előtt sikerült Baja- szentivánon és Sükösdön „falugimnáziumot” szerveznie. Bellosics érdeklődése azonban nem szorítkozott csak a pedagógiára, a gyermektanulmányozásra, hanem jeles etnográfus is volt. Sőt, elmondhatjuk, nevét manapság inkább mint néprajzosét ismerik, semmint pedagógusét. Teszik ezt annak ellenére is, hogy Bellosics egyik lényeges törekvése volt a néprajzban is azokkal a tárgykörökkel foglalkozni, amelyek nagymértékben pedagógiai jellegűek voltak, beillettek a gyermektanulmányozás tárgykörébe. Ezen törekvéseire jó példa A gyermek a magyar néphagyományban című terjedelmes tanulmánya, mely 1903-ban, a bajai Állami Tanítóképző Intézet XXX. számú évkönyvében (és néhány különlenyomatban) jelent meg. Bellosics ebben a tanulmányában kora gyermektanulmányi és gyermeklélektani szempontjai alapján, nem kevés társadalomnéprajzi és gyakorlati gyermeklélektani struktúrát járt körül. Tanulmánya, noha néprajzi jelegű volt és annak is tekintették, voltaképpen a magyar „gyermektanulmányozás” kimagasló alkotása volt. Bellosics véleménye szerint akárcsak több neves kortársának is, a gyermekjátékok tanulmányozásának elsődlegesen pedagógiai jelentősége volt. Ezért a pedagógiai szempontú játékkutatás szolgálatába állította a gyermekjátékok néprajzi tanulmányozását is. Tevékenysége már csak szemléletének újszerűsége miatt is nagy érdeklődést váltott ki. Hatása mégis nehezen bontakozott ki, több okból is. Először is azért, mert a tanulmány nagyon szűk körben terjedt el, vált ismertté. Az sem használt népszerűsítésének, hogy nem dön- tődött el világosan, hogy pedagógiai, vagy néprajzi tanulmányról van-e szó? A közvélemény nagy része ugyanis nagyon ragaszkodik a tiszta profilírozáshoz és egy-egy munkában csak ilyen, vagy olyan, de mindenképpen egyféle módszert, megoldást, profilt szeretne látni. A méltó hatáskiváltásnak azonban legnagyobb akadálya a közbejött és előzményeivel együtt közel egy évtizedig tartó első világháború volt, melynek első harmadában, 1916-ban, maga Bellosics Bálint is elhunyt. Az 1913-1923-ig tartó évtized a legkülönbözőbb okok, alapvetően azonban a háború következtében, a kulturális élet szétzüllésé- nek, haldoklásának volt az évtizede. Nem is szólva arról, hogy semmire se tellett akkoriban, semmire se volt pénz... Érdekes, hogy Bellosics tanulmányának, mindjárt a konszolidáció kezdetekor mutatkoztak a hatásai. Méghozzá mind néprajzi, mind pedig pedagógia, közelebbről gyermektanulmányi téren. Pedagógiailag elsőként Nógrády László A gyermek és a játék című munkáját említhetjük. A gyermek és a játék című tanulmányt, amely még a háború előtt, de már a hadi gazdálkodás megszorításai közepette, 1912-ben jelent meg. Búzás László tanulmánya pedig, 1961-ből, már nemcsak a magyar gyermektanulmányozás fejlődéséről, egyfajta kibontakozásáról, hanem hanyatlásáról is számot adott. (Búzás László: A hazai gyermektanulmányozás fejlődése és hanyatlásának okai. Magyar Pedagógiai Szemle, 1961. 6. szám). Egyértelműbben mutatkozott meg Bellosics néprajzi (társadalomnéprajzi, sőt, kimondottan játékelméleti és -történeti) hatása a háború után, Gönczi Ferenc 1937., Viski Károly és N. Bartha Károly 1941-1943 (a Magyarság Néprajza II., illetve IV kötetében), Kresz Mária 1949., Hamvai Vilmos 1968., Lajos Árpád 1968., Fügedi Márta 1988., Hornok Lajosné 1991. stb. munkáiban, illetve munkásságában. Ebből a rövid utalásból is láthatjuk, hogy sem a két háború közötti időszak, sem pedig a második világháború nem nagyon kedvezett a gyermektanulmányozásnak, a néprajzi-pedagógiai játék-kutatásnak. Hiszen Gönczi Ferenc neves munkáját (A somogyi gyermekről, 1937.) lassan, nagy időszakokat kihagyva követték csak említésre méltó gyűjtések, fel91
