Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4. szám - Fried István: Valóság, mítosz, Bruno Schulz (Bruno Schulz összegyűjtött elbeszélései)
történeten túl is létezik világ, az események folytatódhatnak, legfeljebb elmondható- ságuk kétséges: „Én pedig egyre följebb, följebb emelkedtem a sárga, kifürkészhetetlen őszi egekbe”. Aligha menekülhetünk attól, hogy ne kérdezzünk e „kifürkészhetet- len”-ség természetére. A történet elbeszélője számára tűnik ilyennek a bizonyára következendő események tere, vagy a történet szereplője áll (repül!) értetlenül a ráváró, „történeten túli” események előtt? Egyáltalában ennek a zárásnak előrevetítése a baljós őszi viharok keltette/megnevezte utalások révén (ilyenek Rembrandt metszetei, az Ótestamentum egy jelentős helye) a mitologizáló elbeszélőnek azt az igényét jelzi, hogy ezt az eseménytörténetet, a visszafelé érés, ellen-nevelődés eseménysorát önmagán túlmutató, valaminő egyetemességre valló jelentéssel ruházza föl, és az Én meg az ének világérzékelésében részint a makacs fejlődéshit visszáját mutassa föl, részint a műalkotásokat idéző, szimuláló természetleírással az apokalipszis paródiáját adja. A szociolektusok itt is egymásba érnek, külön-külön a fenségest (legalábbis) imitálják, együtt a groteszk hatást célozzák meg: „Azokban a napokban - mint Rembrandt metszetein - a világosság sávja alatt távoli, mikroszkopikusan éles tájakat lehetett látni, máskor soha nem látott vidéket, mely most fölemelkedett a láthatár mögül, az ég ama világos rése alól, rikító-halovány, ijesztő fényben, mintha más korból és más időből bukkanna elő, mint a vágyódó népeknek csak egy pillanatra megmutatott ígéretföldje” Az értelmezés kétfelől, kétfelé hathat. Hangsúlyozódhat az ótestamentumi hagyomány (amely az újtestamentuminak előképe), valamint a bibliai hermeneutika hagyománya, ez utóbbi eset integrálásakor az értelmezés értelmezése íratik le, a mítoszrecepción kívül a mítoszrecepció recepciójára is sor kerül. A Bibliából nevek és szituációk átvételét tapasztaljuk (az apa Jákob, a fia József, az apa megismételni látszik az Ősapa esetét az Angyallal, a fiú „álomfejtés”-re is képes lehet), ám mindez képletessé formálódó környezetrajzba illeszkedik. Ekképpen ideérthető az, amit a már említett Meletyinszkij Joyce műveinek tulajdonít: „ennek az utóbbi műnek a Finnegans Wake- nek. É L, mitologizmusa nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a világtörténelem és a pszichológiai univerzálék magyarázatára mitológiai sémákat és motívumokat használ, hanem mitológiai módszerében is (amely természetesen eltér a valódi mitológiai módszertől, mivel végletesen szubjektív), amellyel magukat a mítoszokat és a mitológián kívül eső anyagot értelmezi.” Ez az idézet segíthet a számunkra is sokat mondó Tavasz című történetfüzér olvasásakor, az elbeszélésben fontos szerepet játszó I. Ferenc József megjelenítésének értelmezésekor. A (világ)történelem részint kerete a történéseknek, mintegy kontextusa, részint metaforikus kifejeződése, valójában egy mitológiaira színezett idő szolgálatába kényszerítve. Hiszen az irodalmi, művelődéstörténeti, társadalmi, történelmi utalások, megidézések egy szöveg szerveződését sürgetik, sőt: teszik lehetővé. Az első részben fölbukkanó kalendárium, manifesztum, tavaszi Marseillaise, ritmus, hősi eposz az írásbeliség köréből valók, a forradalom, a tüntetések, más részről a manifesztum és a tavaszi Marseillaise a történelméből, a tavaszt jelző színszimbolika egyetemesebb jelölésmódra enged következtetni, s az első részt összegző végső bekezdés „szemiotikája” egészen közvetlenül részeltet egy szövegtanból kinövő/kinöveszthető univerzális szövegszerűség formálódásában. A színek, (írásjjelek alapozta világszerűség a Jákob-József történet „plagizál”-ásával az elbeszélés kétosztatúságát segít kibontakoztatni, az álomszerűnek tételezése az elbeszélendő történet körét, előadásának jellegét szavatolja. Hogy a Tavasz harmadik részében, kissé váratlanul, ám egyelőre még csak nem is sejtetőn, fölbukkanjon Rudolf, aki eleinte pusztán egy bélyeggyűjtemény tulajdonosa, nevének kisugárzása a történetegészre majd a hatodik rész elolvasásakor lesz igazán érzékelhető. Eladdig a csöndes célzás birodalmakra, masírozó országokra, zászlóaljakra és ezredekre, a Rudolf mellett betölthető „szárnysegédei posztra figyelmeztet a környezetnek a képletesbe való átváltozásának esélyeire. Ám a 60
