Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4. szám - Nagy Pál: Béládi Miklós és a nyugati magyar irodalom
Nagy Pál Béládi Miklós és a nyugati magyar irodalom „Gyönyörködni és ítélni két dolog: akad olyasmi, amit nem túlzottan szeretek, de elismerem róla, hogy fontos és szükséges lépése az irodalmi fejlődésnek. ” (Béládi Miklós) D _£—/éládi Miklós jól ismerte a nyugati magyar irodalom nagy öregjeit: Márai Sándort, Cs. Szabó Lászlót, Szabó Zoltánt. Fiatal irodalmár-irodalomtörténész korában olvasta őket, könyveik megvoltak könyvtárában, amely Budapest egyik leggazdagabb irodalmi, irodalomtörténeti jellegű magánkönyvtára volt. A hatvanas-hetvenes években személyesen alig-alig találkozhattak: Béládi Miklós ritkán utazhatott Nyugatra; Márai Sándor és Szabó Zoltán haláláig nem látogatott haza; Cs. Szabó László a rendszerváltás előtt egyszer vagy kétszer tartózkodott rövid ideig Magyarországon, a halálát megelőző esztendőkben. A szívéhez közelálló, a nemzeti-népi hagyományokra jobban építő (de legalábbis többet hivatkozó), magakorabeli írók nyugatra szakadt képviselőivel (Borbándi Gyulával, Molnár Józseffel stb.) tudomásom szerint 1971-ben, a Németországi Magyar Diákszövetség Bad Marienberg-i összejövetelén találkozott először. A Magyar Műhely munkatársainak a Párizs melletti Marly-le-Roi-ban rendezett összejövetelén 1974-ben vett részt első ízben. Ez volt a 2. Magyar Műhely Találkozó, s egyúttal a Magyar Műhely Munkaközössége első összejövetele. Előre bejelentett témája is volt: „korszerűség/kortárs irodalom”. Ezután - haláláig - szinte minden Műhely-találkozóra eljött, egyedül, vagy feleségével, Béládiné Hajtó Zsófia bibliográfussal. A találkozókon igen aktív volt: előadást tartott, vitatkozott, s örömmel vett részt az esti borozásokban, beszélgetésekben is, akár Marlyban, akár a Bécs melletti Hadersdorfban rendeztük összejövetelünket. Ezeken természetesen nemcsak a Magyar Műhely radikális avantgárd szellemben tevékenykedő „kemény magja” vett részt, hanem mindazok az idősebb és fiatalabb nyugaton élő magyar írók és képzőművészek, akik valamiféle affinitást éreztek a Magyar Műhellyel. Az már a sors iróniája, hogy Béládi Miklós külföldön, a Műhely-találkozókon ismerkedhetett meg, cserélhetett eszmét a hazai magyar avantgárd jeles képviselőivel is, Erdély Miklóssal, Haraszty Istvánnal és másokkal. Ezen túlmenően: a Szabad Európa könyvvásárlási és adományozási programjának jóvoltából Béládi Miklós és Magyarországról érkező írótársai szinte minden Nyugaton élő magyar szerző könyvéhez hozzájutottak. (A könyvlerakat Párizsban például Sipos Gyula - Albert Pál - lakásán volt.) A könyveket - ha megtalálták - a magyar határon gyakran elkobozták, hiába tiltakozott ez ellen akár Béládi Miklós, akár Pomogáts Béla vagy más irodalomtörténész, s hiába bizonygatta, hogy a könyvek munkájához kellenek, a vámosok éberen őrködtek. A nyugati utazásoknak, összejöveteleknek, könyvcsomagoknak köszönhetően Béládi Miklós (és társai) viszonylag pontos képet alkothattak a nyugati magyar irodalomról. Megszerették a szerzőket, a legjobb műveket, és természetes gesztusként megpróbálták 43
