Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám - Holm, Peter R.: A vak; Nyilatkozat; Mikor az alkony fénye lassanként eltunik; Meghalni Amerikában; Éjszakai utazás (Sulyok Vince versfordításai)

s pénzben kiértékelni éppen ezért nem is lehet, olyan kísértést képvisel, amelynek senki sem kíván ellenállni. Amerikában ezért legtöbbnyire nem-halált hal az ember, odaadó rendezői kíséret mellett:

Tompított megvilágítás, zajokat elnyelő

puha szőnyeg. Sötétruhás, disztingvált férfi,

arca együttérzőn redőzve, bátorítón

fogja meg az özvegy kezét: Megteszünk mindent,

hogy mély gyászán enyhítsünk. Bizalommal

hagyatkozzon ránk. Nézze itt e

gyönyörű vörösréz koporsót, a fém fénylő

csillanását, anyaga legalább oly

örök, mint férje emléke, tartós védelmet

fog neki nyújtani! Tapintsa meg

duplavastag paradicsomi matracunkat. Majdnem

úgy nyújtózhat ezen ki, miként odahaza!

Úgy véljük, akit bebalzsamozunk, dupla kényelmet kell az kapjon. A fedél belső oldalára kék kék eget festtettünk, beleillesztve egy szárnyas Cadillacet láthat, férje ugyebár a Cadillacért rajongott ?

Férje körmeit lakkal látjuk el és befestjük szempilláit, orcáinak meg enyhe pírt kölcsönzünk vagy tetszetős napbarnítottságot.

S ha foga hiányozna, kaphat természetesen újat, arany fogat, mit életében nem kaphatott meg. Örömmel intézkedünk a sírhelyről is. Ön bizonnyal azt kívánja, férje napos kriptában szenderegjen, szívmagasságban kilátással a tengerre, s közben hangja nyájasan szóljon egy magnószalagról tompított zene-kísérettel, s hadd említsem, hogy ide idegen népfajt be nem bocsátunk.

Ez persze a legdrágább kriptaféleségünk, igaz. De el tud képzelni Magának szenderülésre szebb helyet ? Megteszünk mindent, hogy gyászán enyhítsünk. Csak bízza ránk!