Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Vekerdi László: Következik valami a történelemből? („Quod omnes tangit, ab omnibus approbetur”)
(és általában) egyáltalában nem szinonim „Everyman”-nel. A skolasztika nagy jogász-filozófusai, egy Bartolus, Baldus, Marsilius de Padova tökéletesen tisztában voltak ezzel, és jócskán kínlódtak a különbség áthidalásával. Am a politikai test elitjének és fejének „rendies” dualizmusából kibontakozó hatalmi mechanizmusok elszántan evickéltek a későközépkor nagy válságával keltett politikai és gazdasági viharokban anélkül, hogy efféle skolasztikus „szőrszálhasogatásokkal” akár a legcsekélyebb mértékben is törődtek volna. A Vázlat vezető nagy gondolatainak az egyike éppen az, hogy a korai újkorig kellett várni, míg az abszolutizmus nagy teoretikusai, egy Bodin, Grotius, Hobbes újból beemelték a politikai gondolkozásba a skolasztikus jogász-filozófusok formuláit és paradoxonait. Beemelték, ám egyben koruk valóságához indomították, a kialakuló abszolutisztikus berendezkedésű államok első sikereinek elősegítésére és a sikerek kedvezőtlen hatásainak korrekciója gyanánt. Mert „a feudalizmus első válságából az húzta ki Európát, hogy az állam mindenütt fölibe kerekedett a társadalomnak - hol átmenetileg, hol végleg. Régiója válogatja, hogyan”. És ez a „hogyan” határozta meg hosszú távon a régió sorsát. Ez a Vázlat másik, az előbbivel szervesen összefüggő nagy felfedezése, és ennek a „hogyan”-nak az elbeszélése a könyv ismertebb fele; egyes tézisei a történeti (és nem egyszerűen csak a történészi) „folklór” részeivé váltak; talán azért is, mert egyik-másik az akkortájt tetőző Wallerstein-divat változásaként érthető félre. De a Vázlat legfeljebb csak a „Világgazdaság”-gá táguló Nyugat (Europa Occidens) képét vette Wallersteintől, hogy nyomban szembeállítson vele, szimmetrikusan és antiszimmetrikusan, egy másik expanziót Kelet felé: Moszkvából kiindulva. Az expandáló „világgazdaság”-nak azonban a szerepe is és a szerkezete is merőben más, mint Wallerstein Modern világgazdasági rendszerének a kialakulásában. A Vázlat Nyugatán a gazdasági tér kitágítása a válság meghaladásához kellett, hiszen a feudalizmus válságának a lényege éppen az volt, hogy a növekedés szinte minden irányban „beleütközött a struktúra határaiba”. Az expanzív „világgazdaság talaján szerveződhetett meg az a központosítás, bürokratizáció, militarizáció, merkantilizáció; az az „abszolutizmus”, amely „a koraérett és válságba jutott középkori societas civilis fölibe kerekedett” állammal kihúzta - alattvalókként - a társadalmat (és a gazdaságot) a válságból, a válságokból. „Az abszolutizmus egyszerre oldott meg három dolgot: a feudalizmus menthető elemeinek átmentését, a kapitalizmus előkészítését és a nemzetállamok kereteinek kiformálását. Ugyanez volt a szerepe az abszolutizmusnak a keletei expanzív régióban is, de ott még nyomokban is alig volt soicetas civilis, ha koraéretten és válságba jutottan, de mégiscsak funkcionáló struktúra, amelyet az állam éppen abszolutisztikus erejével kihúzhatott volna a válságból. így itt maga az abszolutizmus lett a struktúra: „Nyugat az állam alá rendezte, Kelet mintegy államosította az egész társadalmat.” Azaz a végletekig centralizált, bürokratizált, mi- litarizált, merkantilizált Orosz Állam expanzivitása hullámain hajózva elvette az alattvalóitól, minden alattvalójától, a főnemesektől is, a jóváhagyásnak minden lehetőségét. Nemcsak a jogát, amit egyébként az abszolutizmus Nyugaton is elvitatott. Oroszország Anyácska egyedül önmagát tudhatta mindenkit érintő kérdésekben autentikusnak. O egymaga döntött mindenki helyett. O egymaga volt Mindenki. így aztán a számos hasonlóság és rokonság ellenére, amelyeket klasszikus tisztasággal összegez a Vázlat a 79-81. oldalon, merőben különbözik egymástól Nyugaton és Keleten „az abszolutizmus parabolája”. Rámutat, többször és többféle összefüggésben a Vázlat a különbségekre is „mind a társadalom és az állam viszonylatának középkori infrastruktúrájában, mind a gazdaság újkeletű bázisában”, amelyek miatt „a két szélső modell minden szerkezeti eleme éles kontrasztokat mutat”, a politikai és gazdasági funkciók - ismételjük meg - alapvető hasonlóságai és rokonságai ellenére. Ezek miatt a szerkezeti különbségek miatt „az abszolutizmus nyugati paraboláját” végül lezárta a francia forradalom: „miután a koraérett és válságba jutott középkori 89
