Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Podmaniczky Szilárd: Elvetemült naplók (=.)
Podmaniczky Szilárd Elvetemült naplók (=.) • • a fém: vas, réz, alumínium... * Pontban ötkor megálltam az áruház előtt. Vastag gumiköpenyt viseltem, gumisálat, gumicsizmát, gumiszájat, gumihajat és gumitestet. Egy acélhalnyelű késsel levágtam a zsebem. A gumi elvált a gumitól, a két gumi elvált, illesztési sávok, récék és gumiholdak. Az áruház lépcsőjén lassan, ahogy a zongora gyalogol hatszáz fárenheit fokban, fölmentem. Guliver Abbado fogadott a bejáratnál, zöld orkánban tetőtől talpig részeg volt. A kenuját követelte, a nagy háromszárnyas kenuját, amivel együtt temetik, ha hal. * Te tépted le a tapétát, Peti? A patád lepattant. Kaptál egy antipontot. Pótolhatatlan petét láttam támpontnak. Meglepett. Nem tudtam, mit tapintok. Patent. Not patent? Mért pont a talpponttal? Eltolt portugál petting, pótolhatatlanná tette a lantpótló platánt. Tatám-tatám. Emlékszem, amikor nagyapámnak az őshüllőről mondtam ezt-azt, már idős volt, keményen borsozta a levest, éreztem, nem szólt, testének minden nedvét ideadná egy lavórban, ha az őshüllő élne, és ő, aki volt, egyszerűen találkozhatna vele. Ki-ki! (innen?, nojszen!). * Mondtam, hogy világít a lámpa, hogy milyen, hogy jár be, lépésről ide, lépésre, a fény, mondtam, egy fénysebességű háló, amiben nincs pók, terv se, csak ontja magából a villany a fényt, nincs benne pók, le se szedd, egy lepke kacifántos alagútja lesz. * Már ne sok inspirációt, így, tekerj bele, hogy jönne a sok dér a kiskutyára, hogy, de hogy, a túlfűtött dér, kis jeges faszentek, apróbbak egy pisztolyhüvely73
