Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Bogdán László: Átiratok múzeuma (Visszatérő álom: lovon menekülök; A sörhajóhadnagy balladája; Elrontott márciusi köröcskéző leányának; Javított márciusi köröcskéző leányának; A szél; Lőrincz György középkorú székelyudvarhelyi államhivatalnok és beszélyíró levele Balogh Máriához) – versciklus
A Corvinákban szél lapoz, szétzilálja a verset, tétován, lassúdan motoz, bóklászó ló, elveszett, riadt, pityergő gyermek. 1998. május 23. Lőrincz György középkorú székelyudvarhelyi államhivatalnok és beszélyíró levele Balogh Máriához ad nótám Dankó Pista írom a levelem Balogh Máriához!... íródik a levél. Egyszer az arcunk is elkészül. A levél is megíródik. Éveink, mint a játékkockák szétgurulnak. A céda szó idegen tükrökben illeg. Tétován csápolunk magunk körül, mi akik itt maradtunk. A közöny, a mélabú, az unalom hínárja, akárha háló tekeredik körénk. Már nincsen visszalépés. Nincs visszaút! Akárha üldözött betyárok, égettük föl magunk mögött a nádast. Az országutak kérdőjelei előttünk kanyarognak. Víztükrön billegünk lyukas lélekvesztőnkben. A bözödújfalusi templom keresztje figyelmeztetően felmagaslik. Mi jöhet még1?.... A szentélyben halak úszkálnak. Harangoz Atlantisz a mélyben. Megképződik Bözödi szelleme is. „Ne félj - mondja tagoltan -, ők féljenek!...” A ragyogásban lassúdan süllyedve egyedül vagyunk ugyan, de nem félünk. Lélekvesztőnk megbillen, s mint kivégzés előtt a fogoly, utolszor nézünk az égre, majd kérünk egy mobiltelefont - ez már a fojtogató, elhülyült ezredvég! -, akárha az olasz reklámon, az erőd udvarán ama elítélt... Es végtelenpurparlé kezdődik, valakivel, a személy nem fontos. (Neveket, csak az illetékes ügyosztályon.) A kivégzőosztag mindenesetre szétesik. Szétgurulnak a katonák, alvó tekebábuk. Egymásra dőlnek mint a fiatal költők, mialatt én üveg veresborba fogózva - egri bikavér! - perkeltet főztem a konyhában, és ők sietve lőtték be maguk, meg se várva a végeredményt. Hát ezeknek főzünk. Ezeknek ? „Una telefonata alungo la vita!” Akárhogy is. Hát így élünk valahogy Erdélyben, kedves Mária. Egy csomag Kent tizenötezer lej (is lehet!), jó, hogy 53
