Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Szekér Endre: Határ Győző határtalan versvilága (Válogatott versek: „H. Gy. levelesládája”)

költő rendezte verseit a fantasztikusan sokféle levelesláda fajtái szerint tizennégy fejezetbe. Van szerelmes, lovagi, földönfutó, otthonvaló, magyar népi, édesanya, életszentség, húgomasszony, sevallású, turpisságú, ujjongó, ijedt, haldoklandó és világmindenség levelesládája. Ebben a képzeletbeli költői birodalomban, akár a görög mitológia tájain vagy a végtelen London városrengetében eltévedhet az ember. Mint Dante az „emberélet útjának felén”, túlvilági zarándokúján, alvilági és égi utazásának időszakában. Hiszen itt is vannak poklok, purgatóriumok és paradicsomok. Ahogy Dante világában ott az ítélkezés, a büntetés, a szenvedély, hasonlóképpen Határ Győző világában is határozottan kirajzolódik a valóságos pokol néhány köre - olykor még a „Rondabugyrod” említésével, Dantéra való hivatkozással is - például a szegedi AVO felidézése 1950-ben, vagy a Mottó végén a „szegedi Csillag” 1950-ben. Sajnos sem a távoli múltban, sem a közeli múltban élt s élő költő nem zárkózhat el a környező világtól, a világháborús rémektől és a látszólagos békében lévő „csapdaverem” kulcslyuknyi ablakos pince világától. Hiszen a költő verseiben különböző alakok jelennek meg: földönfutók, lelencek, áldozatok, krisztusok, igazoltatott gyanúsak, Genovévák, próféták, szibillák, kísértetek, rendőrbírók, kegyvesztettek, Gerő Ernő, rabszolgafelügyelők, börtönkáplánok, kisemberek, takarítónők, szegény Yorick, Barbarossa, fűzfapoéta stb. Ebben a hihetetlen nagyságú embertömegben egymásra talál a lány és a filozófus, szavait párbeszédbe tördeli a költő. „Ha költő lennék / - a milliók nyelvén / én milliók / szerelmét / énekelném,” - mondja a lánynak a filozófus. Erre a lány a filozófus szájára teszi a kezét, és ezt mondja: „Hallgass: édes. És ne mondd tovább.” (Ezt az 1945-ben írt költői párbeszédet annyira szereti Határ Győző, hogy 1989 novemberében a Kossuth Klubban lévő esten együtt olvasták fel: a költő és felesége, tehát a filozófus és a lány.)

A magyar olvasó szereti a könnyebben megérthetőt, a rövidebb műveket, a közvetlenebben megközelíthetőt, a fülbemászó dallamot. Ezt figyelembe akarja venni a költő, mint a válogatott versek utóiratában megfogalmazta. Ezért akar a lírával hatni, különböző hangzatokat, dallamokat „becsempészni” a műveibe. Egyik középponti kérdése lírájának a „hangzás”, a „fonéma”, a versszöveg egyik rétege, a hangok, olykor kicsit visszaszorítva a másoknál elsődlegesen fontos jelentést. Mindig figyeli a hangokat: a budai sípot, a sakál hangját, a mesemondóét, a hullámmorajt a doveri sziklákon, a szigetországi országos esőét, a hazátlan elhaló énekét, az idő ráspolyhangját, a kanásztáncét, a falaknak beszélés hangját, a hajdani harangjátékét, a bun- kócska dallamát, a falkárpitrepesztők hangját, a lélekharangjátékét, a sziklahegyoldal omlásáét, a vidám táncdalét, a hárfajáték hangját, az özvegymenyecske hadarórigmusát, a farsangi rigmust, a kuvik hangját, az erdőzúgást, a dadogós hangját. Itt és más versekben nem egyszerű hanghatásról van szó, hanem állandó szóalkotásokról, ritmusformáló szószerkezetekről, alliteráló szavak halmozásáról. A Dadogós című versének rövid sorai, gyakori alliterálása („hátul”-„hittel”; „betakar”, „bugyolálja”; „nyalakod”-„nyúlakodnak”; „megél” „megéri”; „alamusz”-„ammammogja”.) Máshol meg az újszerű szóképzéssel tűnik fel, például a Dadogásban, „hohokol”, „talanít”, „ammogja”, vagy a címben jelzett dadogás érződik a szóhasználatban is: megbotlik a szó befejezésekor: „pár-”, „kar-”, „ráz-”, „tar-”, „tar-”, „elalusz-”. Határ Győző költői szókincse hihetetlenül gazdag. O „vagdali-ágyról” ír, „dundi combsólyája” van valakinek, „bujdiznak”, „Hablatyoláriumról” beszél, a dongó - „csodatékony”, „mamálkodás”, „Rolls-Royce-trónkoporsó”, „bászli”, „lebászlizza”, „szemteke- horgasztó” homlokagy, „frász-nyoszolyám”, „kergület”, „kancsalog” - és sok más szokatlan szóalkotással, régi szó átformálásával él. A költő olykor játszik, keveri, kavarja a szavakat („Madonna! megálljon! / Medaillon-Madonna!”), hasonló hangzásúakat keres még „bőszítő”-„őszidő”, rokonértelmű szavakat halmoz („Édesem Mindenkém Csillagom Bogárkám / Angyalkám Báránykám Én-Párom Szívem”). Olykor ráolvasásszerű elemekkel él, szólásokat épít a versbe (pl. „pénz paripa fegyver”), máskor a rit32