Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Tolnai Ottó: A guzlica (vers)
gipszbeöntése a gipszguzlica így már akár egy angyal is kézbe vehetné nyúltam érte mert immár az angyalok csak a szűz gipszet hajlandók megérinteni csak szűz gipszben hajlandók szárnyukkal tapsikolni modern szobrász barátom hunyorítva hallgatta értekezésemet amelybe természtesen beszőttem lubarda monumentális kő fejű valójában halálfejű mitikus guzlicását is mondom hunyorítva hallgatta értekezésemet valójában bámulta kíntornámat legszívesebben a szemem előtt törte taposta volna össze a negatívot amely abban a pillanatban egyértelműen a gyilkos üveg giccs címkéjével korrespondált egyértelműen a negatívum volt maga: Belgrádban egy különös autóbuszon kaptam helyet vrnjacka bánjából robogott belgrádon újvidéken Szabadkán keresztül ljubljanába az emberek már fáradtan heverésztek aludtak jobbról előttem egy házaspár ült azért lettem rájuk figyelmes mert a feketeképű hölgy minden moccanásra reagált állandóan hátrafordult leste mit csinálok férje szőke volt minden bizonnyal szlovén mind kellemetlenebbül feszengtem el nem tudtam képzelni mit lesekszik mi lesekednivaló van rajtam de aztán lassan megértettem valamit csempészhetnek s valóban egyszer csak felállt határozott léptekkel hozzám jött s előhúzott valamit az ülésem alól kellemetlen helyzet amikor ülésed alatt illetve hát lábad között egy hölgy kotorász (hirtelen még az is átvillant az agyamon mi lesz ha kigombolja sliccem és elkezdi szopni a faszomat) s még kellemetlenebb ha szemfényvesztésének eredménye
