Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - A változásokról álló napig lehet tűnődni (Beszélgetés Buda Ferenccel) – Az interjút készítette: Füzi László
létfeltételek megteremtése körül forog, - folyton akad néhány dolog, ami ez elé sorolódik. Jól tudom, hisz ebben a világban élek, hogy aki sokáig nem mutatkozik a pályán, arról könnyen s előbb-utóbb megfeledkeznek. Azt is tudom, hogy sok pályatárs emiatt szorongásban vagy pszichózisban él. Én nem szorongok - emiatt legalábbis nem. Amíg bízom abban, hogy amit ezután megírok vagy amit éppen most írok, az sem lesz silányabb, mint az eddigiek, addig az érvényesülés, az „önmegvalósítás” gondjai számomra huszadrangúak. Jó a játék, jó együtt játszani, együtt gondolkodni is jó, és visszhang nélkül persze hogy keserves néha, de számomra az írás valami olyasféle dolog, mint Paavo Nurmi számára volt a futás: sem a magányos edzéseken, sem a világversenyeken nem volt más ellenfele, mint a stopperóra.- Az irodalmi közegről nem kérdezek, de azért tudom, hogy barátok között, írókkal, költőkkel beszélgetve, vagy éppenséggel itt a Forrás szerkesztőségében jól érzed magad.- Persze, s nincs is ellentmondás a kettő között... Ámbár néha szeretek magam maradni, de azért alapvetően társas lény vagyok. Nehezen lennék meg emberek nélkül, kiváltképpen a szeretteim s azok nélkül, akikkel eszmét, gondolatot lehet cserélni, egymás agyát kiöblögetni, akár hülyéskedni is. Az imént említett „nurmiság” a munkára vonatkozik, a folyamatra és az eredményre is. Egyébként pedig a művek többsége összemérhetetlen egymással, hadd tegyem hozzá: hála Istennek.... Az interjút készítette: Fűzi László Csomag Szárhegyről 23
