Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Buda Ferenc: Rendteremtés (Jegyzetlapjaimból)
PERITŐL Por-teli elit rop tor lepi teli por Irt lop e por-elit eltipor letipor * * * Ez már nem játék: Nemrég hangzott el K. G. barátom könyvbemutatóján. (Kemény Géza: „A kivirágzott kéz”. Ünnepek és szertartások, szerepek és gesztusok Szécsi Margit költészetében. Püski, Budapest, 1998) Kell-é nekünk Szécsi Margit? Kell-é a Költő a világnak? Az elrontottnak, a végképp megrontottnak? Üzletláncok, bankok, energiaközpontok uralma. Fegyver és pénz hatalma. Működj: fogyassz, loholj. Meredj a bábeli tornyok hadára, képernyők káprázatára. A szirom: múlandó. A mag: elrohandó. Fogyassz, tékozolj, pazarolj. Fogadj a befutóra. Tiporj a felbukóra. Taposs a gázra: padlóig a pedállal. Ólom a fűbe, ólom a bocik és babák tejébe, az agysejtek, neuronok óriásmolekulái közé. Alom helyett ólom a szívbe. Brókerek, prókátorok, prokurátorok. Főpapok, kormány- és államelnökök. Bólintanak. Összehunyorítanak. Lám: a kiirtott, lebarmolt erdők hűlt helye új meg új áradatot bocsájt alá. Vétkesek vigadnak, pusztulnak ártatlanok. Kardpengénél, pendülő selyemhúrnál keskenyebb útját Margit ím végigjárta. Kell-é a mának? A világnak? E hazának? Testvér, Barátom, szeretet elhívottja, Hozzá s Magadhoz méltó: érvényes választ e kérdésekre először Te adtál, egy ország tartozásának első részletét törlesztvén könyveddel. Köszönet érte mindnyájunk nevében. * * * (Kutyáim etetése közben az imént egy szép hullócsillagot láttam.) Telik, eltelik az idő, a drága. Negyvenkettedik éve, hogy a debreceni megyei börtön egyik népes zárkájában lakoztam. Rabtársaim közé tartozott - többek közt - egy debreceni testvérpár. Valamelyik környékbeli faluból hozták be őket. ítéletük indoklása: izgatás (akárcsak az enyém, de ők nem verset írtak, mint én). Nevük négy évtized távolából sajnos nem jut az eszembe, pedig az arcukat mintha most is látnám magam előtt. Szikár alkatú, kelet-balti típusú férfiak voltak, fakószőke hajúak, csontosképűek, nagykezűek. Ilyen s hasonló arcokkal Európa bizonyos tájain lépten- nyomon találkozhatunk: túl a Tiszán egész a Kárpátok aljáig éppúgy, mint a lengyel tóvidéken, a brjanszki erdők eldugott falvaiban, vagy akár Finnországban. Az idősebbik harminc fölött járhatott, az öccse alig pár évvel korosabb nálam. (En akkor múltam húsz éves.) Nyugodt természetű, értelmes szavú és tekintetű mind a kettő. Nos, a fiatalabbiknak volt egy szavajárása. Takarodó után, amikor levetkőzvén ki-ki 15
