Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Lászlóffy Aladár: Elfogy; Balkáni nagyböjt (versek)

ki-ki csak a sajátjánál vakul és vajákol.

Félve tapogtja végig magát is egy tábor: vajon amíg itt ül, egységben borozva, hol áll ki a rózsatüske gyilkolni orozva?

Itt a semmi tényleg semmi, mert maga a látszat féltékenyen megengedett látszat szerint látszhat. Szarka-ösztönökkel, páva-gőggel töltött innen-onnan gazdagodó sivár emberöltők. Régsóvárgott palotává kikiáltott pajták, jóelőre megbocsájtva titkon kevert fajták.

Itt mikor a gát már átszakad a vágyban, szív szorul és torok szorul templomban és ágyban. Néha ez a semmi kél fel, mint a holdak s a bűnbánat rézangyalos harangjai szólnak.

Ha megtelt már szeretettel s tovább ölni nem mer, önmagának megbocsát és él tovább az ember. Időnként az igazságot megvonja magától. Lélekmélyi fakalapács azt mondja, hogy mától.

In memóriám. Freddy Mercury