Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Faludy György: CCCI (Firenze, utoljára); CCCII (Hosszú ideje...); CCCIII (Szeretkezés) – versek
Faludy György CCCI Firenze, utoljára Nem tudjátok, mily szép volt hetven éve! Zord paloták, rend, vérveres tetők. A várfalak a házak pontos vége, rajtuk túl kertek, dombok, fák, mezők. Most minden ronda, rémes kültelkekhez ragadt, kusza meg mocskos. Nincs tovább. Keresem még, de sehol sem lelem meg Lorenzo de Medici városát. A turisták és a lakók elmennek szó nélkül Rembrandt önarcképe mellett. Szépség helyett pénzt és vagyont kívánnak, s terek meg szobrok felett a pusztító reptér az úr. Mit kezdjek a világgal, hol azt tartják, hogy a Hasznos a Jó? (Firenze, 1997) CCCII Hosszú ideje... Hosszú ideje, ha aludni fekszem nem autókat meg villamost, de mást hallok: szünetlen patkócsattogást mint gyermekként a macskaköves Pesten. Fiákerek és konflisok kegyetlen vágtáját éjjel. Búcsúzót üzen az életem ? Befogom a fülem, akkor is hallom. Ezt persze sejtettem.
