Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Szabó Erzsébet: Igaz történetek (Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története)
Hiszen ha e sok történet egyszerre lenne igaz, Jacob Wunschwitz története nem válna sem történetté, sem igazzá, hanem világok sokaságára esne szét Másképp megfogalmazva a kérdést bár minden esemény nyelvileg koherens szövegként jelenik meg, van-e olyan kritérium, amely alapján a fikción belül elválasztható egymástól a regény valós-világa a lehetséges, vagy lehetetlen világoktól? És persze mi az értelme a szövegek és világok közti feszültségnek? 1. Kittlitz gyűrűje Kezdjük a válaszadást egy kitérő válasszal „ÁmKittlitz kitérő választ adott: minden embernek és minden ereklyének megvan a maga igaz története, a történetek azonban szétágaznak és újabb történetekbe torkollnak, történet nélkül pedig nincs értelme a megnevezésnek (107) Fabian Kittlitz nem ad választ Kindler kérdésére, de magyarázattal szolgál a történetmesélés szükségességére. Egy olyan világban vagyunk, ahol a megnevezés önmagában értelmetlen, a név a szereplők azonosításának szükséges, de nem elégséges feltétele. Egy dolog pontos azonosításához nemcsak nevét kell ismernünk, hanem e név megadásának módját is, ami történetünkben a névhez kapcsolódó történetek ismeretét jelenti. Történet nélkül a megnevezett - példánkban Jacob Wunschwitz - létezése sem igazolható: „az viszont biztos, hogy Wunschwitz Drezdában töltötte a farsang előtti napokat, és éppen amikor a leghevesebben forrt ellene Guben falai közt a gyűlölet, akkor döbbent rá, hogy most már semmiképpen sem tudja elszakítani magát a gubienek ügyétől, mert ha véletlenül keveredett is bele, a benne való részvétel sorsának legfontosabb alkotóelemévé vált [...], mert ha érdekei szerint járna el és magára hagyná a gubeineket akik bizonyára nélküle is képesek volnának boldogulni akkor élete hátralevő részében (amely remélhetőleg hosszú lenne) joggal kérdezhetné magától, hogy létező személy-e még, sőt egyáUalán, hogy Jacob Wunschwitz valaha is a világon volt-e. (168) Hogy a megnevezett létezésének igazolhatósága története meglététől függ, jól példázza az is, hogy történetünk kezdete és Jacob Wunschwitz születésnapja ugyanarra a napra, a Mindenszentek utáni második szombatra esik. A nevek ilyetén való kezeléséből vezethetjük le a szöveg egyik sajátosságát, a megnevezett dolgok identitásának problematikusságát is. Mivel az identitást nem a név és nem bizonyos tulajdonságok megléte, hanem a történet azonossága adja, így soha nem lehetünk biztosak abban, hogy ugyanazon név használatakor egy, két, vagy esetleg több dologról van-e szó. A Kittlitz család ereklyéjét, a jeruzsálemi csodagyűrűt Fabian Kittlitz — vesztére - bizonyos általa relevánsnak tartott tulajdonságok alapján azonosítja a Kain Kindler ujján lévő gyűrűvel. A történet egy későbbi pontján az olvasó megtudja, amit Fabian nem tudott: a családi ereklye mellett létezik egy másik, azzal megegyező tulajdonságokkal bíró, de Samuel Tschörtner ötvösmester által Promnitz báró titkára megbízásából Bécsújhelyen készített gyűrű is. A Kittlitz család jó példa arra is, hogy belássuk: az azonosság megállapítására a megnevezés sem garancia. Kuno Kittlitz unokái, két fiú, Félix Kittlitz és Fritz Kittlitz, az összetéveszthetőségig hasonlítottak egymásra, „úgyhogy némelykor ők sem tudták, melyikük kicsoda” (109). Egy részeg lakoma utáni helycsere következtében a családi viszonyok még zavarosabbá válnak. Fabian Kittlitzről többek között a következő igaz kijelentéseket tehetjük: apja (Félix), egyben nagybátyja (Fritz), azaz apja valójában nagybátyja és nem Félixnek, hanem Fritznek hívják, míg Fritz valójában Félix és Fabian apja: „Egy lakoma után, amikor mindketten berúgtak és egymás mellé dőltek le a szalmára, Félixnek hirtelen éjszaka kitisztult a feje, anélkül, hogy a szíve is kitisztult volna; és látva hogy öccse a részegek legmélyebb álmát alussza áthengerítette arra az oldalra, ahol addig ő aludt, az ő ledobált ruhái mellé; áthúzta öccse jobb kezének nevetlen ujjára a jeruzsálemi gyűrűt, majd magára vette öccse ruháját, felment a hálókamrába és együtt hált öccse feleségével. Talán az volt a terve, hogy az alkalom kínálta bűn utóin visszatér fekhelyére, és ott visszaállítja a dolgok, ha úgy tetszik, a szenvedő és a cselekvő személyek eredeti rendjét; csakhogy elaludt az asszony karjaiban, reggel pedig ott volt öccse ujján a jeruzsálemi gyűrű. Fritz Félixként ébredt, Félix pedig Fritzként; egyikük önmaga vendége volt a scycit otthonában, a másik pedig azon kapta magát, hogy sehol sincs otthon többé. Ebédkor Fritz, aki bátyja ruhájában, ujján a csodagyürűvel nem látszott 86
