Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Kántor Lajos: A hiányzó otthon (Szabédi László metaforája – tanulmány)

nek-mennek, a város minden kövére ráismernek, mutogatják nekem a Szent Mihály-templomot s a Mátyás király-szobrot, a Farkas utcát és társait, kedves, lekötelező házigazdaként, s a végén, nem tolakodón, csak kíváncsian, sőt talán csak merő udvariasságból, megtudakolják tőlem, hogy: na és te, öregem, te hová való vagy? Bezzeg azonnal észreveszik rajtam, hogy nem vagyok kolozsvári. Ők talán azok? Tulajdonképpen ők sem azok, csakhogy ők mindenütt otthon vannak. Otthon vannak Pécsen, otthon Budapesten, miért éppen Kolozsvárt ne volnának otthon? Én viszont Kolozsvárt se vagyok otthon, másutt se vagyok otthon. Sehol se vagyok otthon. Miért? Sok idő eltelt, amíg világosan felismertem, miért.

Azért, mert nem otthon születtem.”

E furcsa kijelentés földrajzi és életrajzi pontosítása előtt idézzünk fel néhány történelmi adatot, amelyek Szabédi sajátos szülőföld-vallomásához adalékul, háttérmagyarázatul szolgálhatnak. Az egyszerűség kedvéért forduljunk A magyarok krónikájához (1995); a millecentenáriumi képes- szemelvényes, nagyközönségnek készült összefoglalásban nem fordul ugyan elő Szabédi László neve, az 1907 és 1959 közti eseménynaptárban tallózva mégis a (Marosvásárhelyhez közeli) Sáromberkétől Kolozsvárig ívelő, Strasbourgot, Budapestet, Aradot, Sepsiszentgyörgyöt, Bukarestet, Moszkvát érintő életútnak a megértéséhez kerülünk közelebb. 1907-ben még a király szentesíti a törvénycikkelyeket, többek közt a gazda és a gazdasági cseléd közti jogviszonyt szabályozó ún. derestörvényt, és a vasúti szolgálati rendtartásról szólót is, amely kötelezővé teszi a vasútnál a magyar nyelvtudást; de ez az év hozza meg a munkástüntetések kiszélesedését, s a nemzetiségi megmozdulások szintén erősödnek. 1908-ban indul a Nyugat, a budapesti baloldali fiatal értelmiségiek pedig meglakítják a Galilei Kört. 1913. február 13-án a magyar kormány eredménytelen tárgyalást folytat a Román Nemzeti Párt vezetőivel; egy évvel később, 1914. február 17-én Tisza István miniszterelnök tárgyalásai a román komitéval ugyancsak eredmény nélkül zárulnak, illetve az eredmény: a Nemzeti Párt meghirdeti a harcot a román nép nemzeti, politikai, kulturális és anyagi érdekeinek, jogainak kivívásáért: 1916. augusztus 17-én Románia csatlakozik az antanthoz, tíz nap múlva hadat üzen az Osztrák-Magyar Monarchiának, és betör Erdélybe; 1918. november 20-án kiáltványában a Román Nemzeti Tanács Magyarország ro- mán-lakta területeinek elszakadása mellett foglal állást; december 1-jén Gyulafehérvárt az erdélyi románok nemzeti gyűlése kimondja csatlakozását Romániához; december 24-én a román csapatok bevonulnak Kolozsvárra. 1919. március 2-6.: Moszkvában 35 párt és szervezet 52 küldötte részvételével megalakul a Kommunista Internacionálé. 1919. október 1-Jén román állami tulajdonba veszik a kolozsvári magyar színház épületét. 1920. június 4.: Versailles-ban, a Kis Trianon kastélyt a Nagy Trianon palotával összekötő csarnokban aláírják a Magyarországgal kötött békeszerződést, amelynek értelmében Erdély mostantól Románia része. Két esemény a magyar művelődéstörténetben, 1922-ből, illetve 1923-ból: a tizenhét éves József Attila megjelenteti első verseskötetét, A szépség koldusát; kiadják Bartók Béla és Kodály Zoltán Erdélyi magyarság. Népdalok című gyűjtését. 1924. július 1- jén a Menekültügyi Hivatal jelenti, hogy eddig 350.000 ember jött át Magyarországra az elcsatolt területekről. 1926. július 18-án megalakul Marosvécsen az Erdélyi Helikon írói munkaközösség. 1935. április 16-án a Zilahy Lajos által meghirdetett Új Szellemi Front író tagjai tanácskoznak Gömbös Gyula magyar miniszterelnökkel. 1940. augusztus 30.: a második

39