Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Legenda Kolozsvári Grandpierre Emilről (összegyűjtötte Albert Zsuzsa)

iratban - amely minden vasárnap délután szerepelt műsoron - versek, rövid novellák, rövid esszék hangzottak el, és megzenésített magyar vagy külhoni versek. Itt énekelte először Simándy József az „Az a szép régi asszony" című József Attila verset Kenessey Jenő zenéjével... Emil félkézzel szerkesztette a Magyarok című folyóiratot is, amelyet Debrecenből Budapestre telepítettek ’47-ben; Kéiy László után ő lett a szerkesztője.

Szász Nekem a Magyarokkal kapcsolatban van az első Grandpierre emlékem és van még több hasonló. Borzasztó ironikus volt, sőt kemény, majdnem agresszív azokkal, akik vele egyenrangúak voltak, vagy egyenrangúnak mutatták magukat. A fiatalokkal, ha a magam példájából kiindulhatok, viszont nagyon kedves volt és nagyon okos dolgokat mondott. Emlékszem, közölte - ma már azt kell mondanom, szégyenemre - egy versemet is, de megbízott, hogy Barta Lajos A gyár című könyvéről írjak kritikát, és hát a könyv gyalázatosán rossz volt, ezt én meg is írtam. Dehát még húsz éves sem voltam, tehát igyekeztem stiláris mutatványokat csinálni, és valami ilyesmit írtam, már nem emlékszem pontosan, hogy: úgy használja a marxizmust, mintha a böllér kalaptűvel akarná leszúrni a disznót. Emil behívott és azt mondja: te, azért... rendben van, írj meg bármilyen rosszat, de először is: manapság ezt nem célszerű mondani, másodszor egy öreg írót minek bántani. Mert írd meg, hogy a könyv rossz, de ne ilyen stílusban. Teljesen igaza volt. Aztán később, amikor ’52-ben talán Visegrádon dolgoztam az első regényemen, akkor Emil is éppen kint volt, és ott nagyon sok okos dolgot mondott, amit ma ugyan már sok író nem fogadna el, de én ma is azt hiszem, hogy sok igazság volt benne. Például azt mondta, hogy egy regényíró hogyha narratívumot akar csinálni, nem írhatja jelen időben. Az filmforgatókönyv stílus. Ma ezt már áttörik, de alapjában véve azért érdemes elgondolkodni rajta. Aztán mondott egyéb bölcsességeket is ott, mert gyakran sétáltunk együtt, szép tél volt. A bölcsességek egy részét nem mondhatom el a rádióban, de azt igen, hogy azt mondta, 30 és 40 között az ember a nőkkel igen gyakran sikerélményért fekszik össze és nem szexuális vonzásból. Egyre ügyelj: olyan nővel, akivel két ölelkezés közt nem tudsz beszélgetni, ne feküdj le soha. Sok bölcs tanácsot mondott nekem Emil. Még a Szépirodalmiban is, amikor megalakult, egy szobában voltam vele, és jöttek a különböző akkori újdonsült marxista irodalomtörténészek, akik, hadd ne mondjak neveket, rémes stílusban írtak, és időnként nyöszörögtem Emilnek, aki fulmi- náns beszédeket mondott, nem is annyira az irodalmi felfogásuk, mint inkább a magyarnyelv-tudásuk ellen, amiben persze teljesen igaza volt.

Domokos M.: Erről az időről én egy áttételes emléket őrzök vele kapcsolatban, ami viszont az ő kicsit botcsinálta irodalompolitikusi szereplésére vet nem éppen jó fényt. Mindannyian emlékeztek arra, éppen ez is a Magyarokhoz fűződik, hogy Isten tudja, mi okból, írt egy nagy tanulmányt Az új magyar költészetéit vagy költészetről címmel, amelyben az egész 20. századi magyar líráról leszedte a keresztvizet azzal, hogy nem elég öntudatos költészet ez, nem elég racionális, főleg nem elég politikus, hanem inkább megalkuvó, kompromisszumokra hajló, és ennek a vétkeit neki még József Attilában is sikerült fölfedezni. Ez nagy konsternációt váltott ki akkoriban, és rendeztek erről egy vitát a bölcsészkaron, még a Múzeum körúton, az első emeleten, abban az épületben, amelynek az ablakai a Kiskörútra nyílnak. Ez azért is emlékezetes számomra, nem elsősorban Grandpierre Emil miatt, hanem mert megjelent ott jóformán az összes magyar költő. Három költő

22