Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Juhász Ferenc: Csikóval jöttél (vers)
Juhász Ferenc Csikóval jöttél Ördögh Szilveszter ötvenedik születésnapjára Szilveszter!, most már te is tudhatod: a szenvedést ingyen nem kaphatod, se irgalmat, se minden annyi mást halált-hozó jövőt, bűnt, elmúlást, se gyötrelemből gyémánt szekeret, tajték-lovakat kocsirúd mellett, s azt is: az örömből csak annyi van, mint szőrös magok csipkebogyóban, s azt is: a csöndet szóval betemetni: mint a jeget forró vízbe vetni s azt is: hogy végül mindig magad vagy, ha tömegben, ha a világ elhagy, szerelem, kés, apa már a földben, mint őslények ösföld-temetőben. Ragyog alattad a tiszta-tűz fény, mint nedvesség a szem felületén, s a szemben, a bolygóban, kocsonyás, hqjszálér-tenyészgomoly víznyomás, a kint a bent léted egy-tudata, mint fűszálon éj szikra-harmata. Úgy ragadsz az idő szívbőréhez, mint gyászlepke pipacs hús-selyméhez, s az izomrengés vad szívfalai dübörgését szívedben hallani két idő egy földrengés-morajlás: az ugyanaz, mégis két sors-omlás. Neved ördög, de lényed két szárnnyal irizál mint két szirtmagas hófal csipkemagasodás hó-jegenyék égő olajkutakként szárny-zenéd. Csikóval jöttél, én is csikóval s most az öregebb szól rád vers-szóval: mint a bányalovak megvakulnak, szem-kiszúrtan földben bandukolnak a Kozmosz is vak lesz Isten-holnap, s addig engedelme a dolognak, teremt, temet, végső-súllyá alvad,
