Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Molnár Miklós: Krisztina (elbeszélés)
Molnár Miklós Krisztina asámap este, miközben szedi sátorfáját a vendégsereg, Bence azzal áll elém: ne menjek el, éljünk együtt egy darabig, az Isten is egymásnak teremtett bennünket. Addig fűzgél, hogy beadom a derekam - végül is miért ne? Bencével jókat szoktunk kefélni, egyébként meg munkanélküli vagyok. Úgyse laktam még a Tiszántúlon, vagy egyáltalán olyan helyen, ahol az emberek megtermelik maguknak a betevő zöldségféléket. Legalább megtudom, milyen az élet tanyán. Másnap lefűrészelem a cipőm sarkát, kölcsönkérem Bence egyik bő szárú, nagyméretű farme rgatyáj át, jó vastag madzaggal a derekamhoz kötözöm, hogy le ne essen rólam, és fejest ugrok a tanyasi életbe. Bence apja, az „Öreg Kulák” rendelkezésünkre bocsát egy üresen álló, pont kettőnkre méretezett kis faházat; ezzel rendesen belopja magát a szívembe. Amúgy az őseimmel meg általában az idősebbekkel alig áll másból a kapcsolatom, mint hogy hazudok nekik, és nagy ívben kerülöm őket. De az Öreg Kulákot másféle fából faragták: csupa megértés és nagyvonalúság: egymáshoz illőnek tart bennünket, és ahogy Bence mondja, „oltárian csípi a burámat”. Bence meg az Öreg Kulák az útépítőknél dolgozik; a tyúkokkal kelnek (egyébként ezen a tanyán a macskán meg egy öreg komondoron kívül semmilyen állatot nem tartanak - légyből és szúnyogból bezzeg van rogyásig), 1/2 6-kor indulnak útnak, és délután 5 tájban jönnek haza. Bencével együtt én is fölkelek, mindjárt át is megyek a nagy ház konyhájába, fölteszem a kávét, reggelire krumplit főzök, szalonnás rántóttát sütök. Ha Bencéék elmentek, lassan én is felöltözöm, kiszellőztetem az oroszlánszagot, kitakarítok a nagy házban, meg a mi kulipintyónkban, gyomlálgatom és locsolgatom a kertet, olvasok, leveleket irkálok, lesétálok a Tisza-partra, vagy az Öreg Kulák rövidhullámú rádióját hallgatom. Elszáll az idő, hozzá kell látnom a vacsorakészítéshez. Megint kimegyek a kertbe, megnézem a zöldségeket. Fölhúzok egy-egy szál sárgarépát vagy petrezselyemgyökeret, próbálom megsaccolni, melyik káposzta érdemelte ki, hogy megfőzzem. Hiába nevelkedtem falun, konyhakertészkedéssel korábban sose foglalkoztam. Szégyen-gyalázat, de eleinte gőzöm sincs, hogy így földbe dugdosva melyik zöldség micsoda. Elkövetek néhány égbekiáltó baklövést, ezért ismerős dolgokhoz próbálok ragaszkodni, amikhez hasonlót láttam már pesti piacokon árulni. Az ismeretlen növények nevét végszükségben az Öreg Kuláktól kérdezem meg, bár nem szívesen, mert ilyen irányú tapogatózásaim mindig falrengető hahotát fakasztanak. 3
