Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám - Ujlaky István: A baltiak mi vagyunk (Bojtár Endre: Bevezetés a baltisztikába)
ki. Persze a középkorban a hungarus sem magyar nyelvűt, hanem csupán magyarországit jelent: a szlovák vagy szerb diák hungarusként iratkozik be a krakkói egyetemre. De a reformáció és ellenreformáció korában eró's magyar írásbeliség és bontakozó „nemzeti” (még nem 20. századi értelemben vett nemzeti) identitás születik. A litván írásbeliséget viszont helyettesíti ill. agyonnyomja a lengyel és orosz-fehérorosz. A lengyel nyelvű, fehérorosz származású, litvániai identitású nemesség többször vallást cserél: előbb pravoszláv, majd lutheránus, végül katolikus. Litvánia polonizélódik — majd a lengyel-litván állam széthullása után orosz fennhatóság alá kerül. „Lengyelteleníteni, katolikustalanítani, erkölcsileg felbomlasztani!” — adta ki állítólag a parancsot II. Katalin. A „litvánta- lanítani” nem szerepelt: nem volt rá szükség a gyenge identitású Litvániában. Az mindenesetre tény, hogy litván könyvet csak cirill betűkkel lehetett kinyomtatni, egyetemet végzett litván nem telepedhetett le Litvániában, oroszosították az iskola- rendszert. Nem minden litván élt orosz korona alatt. A Poroszországhoz tartozó Kis-Litvániában a litván nyelv és kultúra szabadabban fejlődhetett. Az 1918-ban megszülető' vagy újjászülető' független Litvánia azonnal konfliktusba került szomszédaival. Két legnagyobb városa ugyanis területi vita tárgya lett. A 90 százalékban német lakosságú Klaipeda és környéke végül is Litvániához került. Igaz, 1939-ben a területet „Memel-vidék” néven Litvánia „önként” visszaadta a németeknek, de 1945-ben a Memel-zóna az immár szovjet Litvániához került vissza. A másik, a lengyel és zsidó lakosságú Vilnius. Itt ekkor a litvánok veszítettek: a mindösz- sze 2 százalékban litván népességű várost Lengyelország kapta. 1945-ben aztán Litvániához került, s litván főváros lett — Szovjet-Litvánia keretei között. A világon ma három és fél millió ember anyanyelve litván. Közülük félmillió külföndön él: a legtöbben Fehéroroszországban és az Egyesült Államokban. Említsünk meg egy történelmi kuriózumot is. 1918-ban egy ezer lakosú község önálló nagyhatalommá kiáltotta ki magát — ez volt a Perjolai Köztársaság. Az embernek az ugyancsak 1918-ban „létező” Pécs- Baranyai Köztársaság jut eszébe... Végül a lettekről kell szólnunk. A Livóniának, Livlandnak és Kurlandnak nevezett területen a 7-9. században született meg a lett nyelv és nép, keletkezésében finnugor (lív és észt), keleti szláv és germán hatások is szerepet játszottak. A „történelem nélküli” lett történelem az idegenektől való függésnek, s a lettek fölött uralkodó idegen hatalmak váltakozásának története. A törzsi-nemzetségi társadalom és katonai demokrácia szintjén álló „lett”, valójában több etnikai komponensből álló balti népesség előbb, kb. 800-ig germánviking, majd 1236-ig lív-észt uralom alatt állt. Livóniát a Kardhordozók Rendje, a későbbi Livóniai Lovagrend hódította meg. A 67 000 km2 területű keresztes állam lovag-papokból, földbirtokosokból és polgárokból álló német rendekre s lett parasztságra tagozódott. A lettek néppé formálódása tehát egy német állam keretei között, történelmileg lassan és későn ment végbe, s csupán a 17. században fejeződött be. Livónia 1561 és 1721 között svéd, 1721 és 1918 között orosz fennhatóság alatt állt. A németek politikai, gazdasági és kulturális uralma 1918-ig fennmaradt. Az 1918 előtti lett történelem legjobb éveit talán a svéd idők jelentették. Lettországban azonban — habár politikai autonómiája nem volt, kulturális-nemzeti identitása nem lehetett — bizonyos mértékig mégis kivételezett darabkája volt a svéd, majd az orosz birodalomnak. A 17. században Európában páratlanul széles alapfokú oktatás épült ki. Az írás tömeges interiorizálása pótolta valamelyest az önálló államiság hiányát. Riga a cári birodalomnak - Moszkva és Pétervár után - harmadik ipari központja lett. A hagyományos németellenesség, az oroszok iránti illúziók és az eró's lett munkásmozgalom ellenére a lett nemzetállam igénye erősebbnek bizonyult Szovjet-Lettország vágyánál. 1918-ban megszületett a független Lettország. A balti kisállam 22 évi önállóság után „csatlakozott” a Szovjetunióhoz. Szovjet-Lettországban a lettek kisebbségbe szorultak saját hazájukban. 1989- ben a függetlenné váló Lettország népességének 43 százaléka orosz, 42 százaléka letgal-lett, a többi lengyel, ukrán, fehérorosz. Ma Lettországban egymillió-hétszázezer, külföldön 115 ezer lett anyanyelvű ember él. A lett történelmi vázlat összefoglalásául hadd idézzem Bojtár Endrét. 106
