Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Kolakowski, Leszek: Istenről, a természetről, a babonáról és a szentekről (Pályi András fordítása)
Iáinak helyet a szentségnek saját szótárukban és lelki készleteikben. Ez nyilván így igaz, de csak az érem egyik oldala. A másik oldal viszont azt mutatja, hogy ugyanezen okokból a vallásos emberek jobban ki vannak téve az álszentség, a gőggel, hi- pokrízissel és önelégültséggel fűszerezett bürokratikus szentség kísértésének. Ami abból ered, hogy az igazság beavatottjainak érzik magukat, utóvégre csak ők tudják, mi a szentháromság, rajtuk kívül más nem (valójában persze ők sem, mert senki sem tudja). Ez az önelégültség pedig, mint gyakran tapasztaljuk, jó táptalaja a gyűlöletnek és hazugságnak. Nem nehéz köztük olyanokra lelnünk, akik nem annyira felebarátainknak igyekeznek szolgálatokat tenni, mint inkább szentek akarnak lenni. A szkeptikusok, hitetlenek vagy a vallásilag közömbösek viszont könnyebben engedik át magukat a cinizmusnak, könnyebben esnek a nihilizmus vagy a kapzsiság csapdájába; az ilyen embereknek különös motivációval vagy különös lelki berendezkedéssel kell bírniuk ahhoz, hogy a vallási hagyománytól függetlenül vagy látszólag függetlenül eljussanak oda, amit mások szentségnek nevezhetnek. Ugyanakkor kevésbé gyanúsíthatok azzal, hogy a motívumaik nem egészen tiszták és hogy a jámborságukat gyűlölet és hazugság színezi át. így aztán, bár nyilván vannak itt is, ott is igazi szentek, nem találhatók a priori okok arra nézve, hogy ezt a ritka, különös emberi minőséget ezek vagy amazok körében fedezhetjük fel nagyobb számban. Pályi András fordítása 74
