Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 12. szám - Kolakowski, Leszek: Istenről, a természetről, a babonáról és a szentekről (Pályi András fordítása)

en nem tehető fel a kérdés, hogy „Istent ki teremtette?” vagy hogy „Isten minek létezik?”

Isten, aki értelmet kölcsönöz a létnek, csakis személy lehet, az pedig, hogy személyként abszolútum, ismételjük, lefegyverző és kifürkészhetetlen titok. De ez még nem elég. O a Jó hordozója és szétosztója. Az emberi szenvedés és a rossz évszázadokon át az isteni jóság ellen tanúskodott, noha a hitvédők évszázadokon át erősítget- ték, hogy ez a tanúbizonyság egyszerűen nem létezik. A rossz, ami a mi akaratunkból történik, mondták, elkerülhetetlenül következik szabadságunkból, vagyis hatalmunkban áll Isten ellen lázadni és akár valamennyi parancsát megszeghetjük, e szabadság nélkül ugyanis nem lennénk emberek. A szenvedés viszont, amellyel maga a Természet gyötör bennünket, magyarázták, igazságos büntetés a vétkeinkért; a kétkedőknek azonban ez mindig is gyenge érvelés volt, hisz annak, ahogy a természetes szenvedés megoszlik a világban, nyilvánvalóan semmi köze sincs az általunk elkövetett vétkek súlyához és megoszlásához. Más magyarázathoz kellett tehát folyamodnunk: Isten, amikor létre hívta a fizikai világot, egyúttal ellátta bizonyos törvényekkel és szabályszerűségekkel, amelyek öntörvényűén működnek, minden erkölcsi aspektus nélkül, s az ember fizikai szenvedése ennek folyománya. Teremthetett volna-e Isten másfajta világot? - kérdik. Ha világunkban nem uralkodnának a fizika törvényei, hanem a csodák végtelen sorából állna, amelyekkel Isten minden percben megvédene bennünket a szenvedéstől, akkor ez semmiféle értelemben sem lenne anyagi világ. De létezhetne-e olyan, törvények irányította világ, amely semmi rosszat nem tenne velünk? Ebben nem lehetünk bizonyosak, s nincs is hozzá elég fantáziánk, hogy elképzeljük, mégis képesek vagyunk kijelenteni, hogy akkor Isten mégsem mindenható, hisz nem hozhat kapcsolatba kénye-kedve szerint bármikor bármit bármivel, ha egyszer úgy döntött, hogy meghagy bennünket a természeti törvények világában, s e törvényeknek kell őrködniük jólétünk és boldogságunk felett. Nyilván Istennek is valami árat kell fizetnie azért, amit tesz. Általános igazság továbbá, hogy a szenvedésnek tisztító ereje van, bár nem minden szenvedésnek, nem mindig és nem minden ember esetében. A kereszténység azt sugallja, hogy minden szenvedésnek megvan az értelme, s ha ezt nem is látjuk, akkor is eleve, minden számítás nélkül bízhatunk Istenben, lázadás és kétségbeesés nélkül elfogadhatjuk a sorsunkat, hisz úgysincs fölötte hatalmunk. Boldogok, akik rendíthetetlenül hisznek.

De nem lehetséges-e, hogy Isten egyszerűen rossz, hogy a Sátán teremtette a világot, és ő a világ ura? Voltak, akik ebben hittek, minden valószínűség szerint azok a prédikátorok is, akik bár ezt maguknak sem vallották be, de felettébb kedvüket lelték a pokol részletes ecsetelésében. De a jó igenis jelen van a világban, még ha nincsenek is eszközeink arra, hogy a jó mennyiségét a rossz és a szenvedés mennyiségéhez mérjük. Jelen van a szeretet, a barátság, az irgalom, az önfeláldozás és a megbocsátás. Jelen van a Szép és az Értelem, jelen vannak a művészet, az irodalom, a matematika, a zene, a technika kivételes művei. Jelen van az is, amire azt mondjuk, a létezés öröme. Jelen van a Jó, ami nem lenne lehetséges, ha egy gonosz demiurgosz kormányozná a világot. Ezért ha Isten létét vagy nemlétét azon az alapon akarnánk eldönteni, hogy mennyiben van jelen a Jó és a Rossz a világban, amely olyan, amilyen, akkor a Jó sokkal erőteljesebben szólna Isten jósága mellett, mint a rossz és a szenvedés amellett, hogy Isten rossz lenne: nem azért, mintha a jó több lenne a rossznál, hanem mert ha Isten rossz lenne, egyáltalán nem létezne semmi jó, csak az infernális sötétségben lángoló örök tűz.

Az emberek mindig is szenvedtek, de csak a mi korunkban vált a szenvedés cáfolhatatlan ellenérvként Isten létére. Hogy több-e ma a szenvedés, mint régebben, nem tudjuk, de sokkal jobban meggyötör bennünket: minden szenvedést igazságtalannak érzünk (ami inkább következménye, nem pedig oka a kor hitetlenségének).

Nem lehet-e, hogy Isten - amire jó érvek találhatók a Bibliában - sokkal inkább hasonlít ránk, hol jó, hol rossz, de soha nem rossz annyira, hogy a bűnösöket örök

65