Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Kolakowski, Leszek: Istenről, a természetről, a babonáról és a szentekről (Pályi András fordítása)
Leszek Kolakoivski Istenről, a természetről, a babonákról és a szentekről A lengyel származású oxfordi filozófust két esztendővel ezelőtt meghívta a varsói televízió, ahol a közérthetőséget és tudós elmélyültsé- get kivételes invencióval párosítva, „kis előadásokat” tartott a mai embert foglalkoztató néhány „nagy kérdésről”. A rendkívül népszerű sorozat anyaga megjelent a kötetben, magyarul is kiadta tavaly az Európa Könyvkiadó, a tévésorozat néhány adását sugározta a Duna Televízió. Most elkészült a Kis előadások - nagy kérdésekről folytatása, ugyanezzel a címmel, ebből közlünk részleteket.-m t Istenről /V A. Tagy vallási gondolkodóktól nem egyszer hallhattunk ilyesféle tanítást: amikor Istenről beszélünk, nem tudjuk, kiről, miről beszélünk. Beszélni könnyű róla, mert ennek a beszédmódnak, amely az évszázadok során kialakult, megvan a helye kulturális tárházunkban, ám elég egy pillanatra belegondolnunk, hogy legnagyobb sajnálkozásunkra kénytelenek legyünk belátni: igazán nem tudjuk, kiről, miről beszélünk. Az igazi nehézség a következő. A Bibliában azt olvassuk Istenről, hogy ősszülein- ket megfenyíti a paradicsomban, Noét utasítja, Abrahámmal szövetséget köt, Mózeshez szózatot intéz. Úgy beszél, ahogy az Úrhoz, egy uralkodóhoz, monarchához illik. De a teológusoktól azt halljuk - mintegy ugyanebből a Bibliából kielemezve -, hogy Isten időtlen, végtelen, mindenható, mindentudó, minden dolgot önmagából ismer, soha önmagából nem lép ki, ő mindennek a léte. Ezt így nagyon könnyű kimondani, mert már megszoktuk, de valójában fel sem fogjuk, amit beszélünk. Nem tudjuk, mit jelent időn kívül létezni, az egész múltat és az egész jövőt az örök jelenben hordozni. Nem tudjuk, mit jelent mindenhatónak lenni, ezen aztán vitatkoztak is eleget a teológusok (akik például görög vallási szimbólumokhoz folyamodva, elnevezték pantokrátornak, mintha a mindenség uralkodóját vagy kormányzóját könnyebb lenne elképzelnünk, mint e kifejezés latin megfelelőjét, az omnipotenst). Nem tudjuk, mit jelent a semmiből megteremteni a világot. Nem tudjuk azt sem, mit jelent a mindentudás, a mindenütt jelenvalóság, a létező és a lét azonossága, nem tudjuk, mi a szentháromság. Tény és való, hogy a keresztény tanításban mindig is jelen volt a titok megvallása; hisz az I. Vatikáni Zsinat kánonja szerint ha valaki kijelentené, hogy semmi titok sincs a kinyilatkoztatásban, vagyis minden dogma értelmi úton felfogható és bizonyítható, az megérett a kiátkozásra. Az is igaz, hogy a közönséges értelem sokkal több különös titkot talál magának, mint amiről a teológia és az írás beszél, elegendő egy csöppet odafigyelnünk, s máris jól láthatjuk, hogy a látszólag legegyszerűbb dolgok vagy történések, amelyekkel a hétköznapi gyakorlatban találkozunk, a legmélyebb titok érzetét kelthetik bennünk: az idő, a szabadság, a lét, a tér, az ok, a tudat, az anyag, a szám, a szerelem, az „én”, a halál. Van azonban különbség a titkok e két fajtája között, könnyen lehet ugyanis, hogy ez utóbbiak titok mivolta meg sem érint 63
