Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Kiss Ottó: Falak
Levette a sáros lábbelit, papucsba lépett. A konyhában elkészítette a reggelit. Megette, azután a kutyának kevert ételt. Időközben megvirradt. Kiállt a folyosóajtóba és az ebet hívta. Bobi! Bobi, hol csavarogsz? A kutya farkát csóválva szaladt felé. A szeme csillogott. Keseszegi lerakta az ételt a lépcsőre, megsimította az állat fejét, csavargó, mondta neki, és elmosolyodott. Búzát, kevés kukoricát és vizet adott a tyúkoknak. Aztán seprűt fogott, kiment az utcára, hogy az árok felé terelje a latyakot. Fábián bácsi saját portája előtt lapátolta a kásás havat. Jó reggelt!, köszönt oda. Az öreg visszabiccentett, aztán megint elmerült a munkában. Keseszegi nem hagyta annyiban, odakurjantott megint. Hallja, szomszéd! Lopják a darát. Fábián bácsi megállt, a lapátnyélre tette a tenyerét. Figyelt. Valaki éjjelente bejár, és egy-két lapáttal elemei. Nem tudom, ki, de én egyszer megölöm. Az öreg megvonta a vállát, nekem nem kell a maga darája, mondta, és folytatta a lapátolást. Krumplilevest főzött ebédre. Beleaprított két szelet kenyeret, jóízűen megette, azután ledőlt az ágyra. Délután lehozom, mondta. Délután, motyogta, és elaludt. Mosolyogva ébredt. Fél nyolc körül járt, már régen besötétedett. Keseszegi a kisablak nyitott szárnya előtt áll, kezében a légpuska. A csöve kifelé néz, kézfejével megtámasztja a párkányon. Tenyerében három tartalék lőszer. Vár. A délutáni álmát többször végigpörgette magában. Egy szomorúfűz alatt feküdtek hárman. Máté lehúzta Zsóka rövidnadrágján a zipzárat. Le akarta venni a nadrágot, de Zsóka nem engedte. Mi a baj?, kérdezte Máté, és tovább simogatta a lányt. Nem jó így, mondta Zsóka. Nincs benned szeretet. Hát hol van? Zsóka az ér túloldalára mutat, a barkák felé. Ott van a szeretet, a barkákban. Keseszegi megfordult a fűben, és elmosolyodott. Nyolc óra tájban a kertkapu felől neszt hallott. Nyikorgást. Figyelt, de semmit sem látott. Két perc telhetett el, amikor a hátsó udvar ajtaja kinyílt. Homályosan kivehető alak. Férfi, a mozgásból ítélve. Keseszeginél kissé testesebb. Izzadni kezdett a tenyere. A puskatus egészen átnedvesedett. így érezte. Nagyon figyelt, a fegyvert erősen szorította. Az alak a kamra felé igyekezett. A kisablak mellett kell elhaladnia, mindössze néhány méterre Keseszegitől. Mi lesz, ha észrevesz? Elugrik a lövés elől? Megfogja a csövét és rám támad? Lőni kell. Lőni kell, mielőtt ideér. Közelről nehezebb mellélőni. Egyáltalán: közelről lőni sem lehet. Most, míg ide nem ér. Keseszegi ujja az elsütő billentyűn. A férfi szemét keresi, lefelé céloz. Egy betonoszlop tövére. Az alak arcára rávetődik a holdfény. Máté az. Mit keres ez itt? Az alak elhaladt mellette, be a kamrába. Kezében műanyag zsák. Az állat. Packázik velem. Velem! Keseszegi remegett. Na most figyelj, te szemét. Ha kijön, a seggébe eresztek vagy kettőt. Elintézem egy életre! Máté! Magában üvöltött. Homlokán izzadságcseppek ültek. Az alak kilépett a nyitott kamraajtón, nyugodt léptekkel haladt a kert felé. Keseszegi ujja a ravaszon, céloz. Remeg, szorítja a fegyvert. A kertkapu nyikorog, az alak beleveszik a sötétbe. Keseszegi a földhöz vágta a puskát, az nagyot csattant a fapadlón. Nem lőttem! Nem lőttem! Összeszorított fogakkal préselte ki a hangokat. Egész teste remegett. Kirontott a szobából, ki a folyosóajtón. Dühös léptekkel indult a kamra felé, aztán megfordult, és vissza. Nem lőttem, nem lőttem, sziszegte. A 56
